Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Török Elemér: Mert valami mindig lehetséges...
Török Elemér A magyar püspököt kérő elutasításban, a megaláztatásban, a másság tagadásában, a gyűlöletszításban, a magyarság elleni ricsajgásban, a fegyveres és a lelki terrorban... Szóval, ahogyan azt minden idők egyik legnagyobb nemzeti költőnk világgá kiáltja: hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy régi istened sem... Amíg magyar ember él e csodálatos, Földnek nevezett kicsiny bolygón, büszkén vallhatja, hogy ezt a verset: magyar költő írta!... S márcsak ennek ürügyén is, megérdemelte volna az irodalmi Nobel-díjat. De mint Czine Mihály írja róla: „Ki óceánt szeretett volna járni, szűk völgybe kényszerült; sokszor megalázó, bokaharapdáló körülmények közé. Zászlaját többször csak torlaszokra tűzhette. A végső mérlegen azonban eme dolgok sem változnak: Illyés Gyula győzedelmes író, győzedelmes ember. A legnagyobbat tette, amit emberként, írástudóként tehetett: egy népet segített — segít — megtartani a jövőnek, az emberiségnek.” S e népnek a csapásokat, amik ezer éven át dőltek rá és dőlnek ma is: ki kell bírni csak azért is! Illyés Gyula ehhez a reményt is sugallja számos írásában. Az Új évre című versében így üzen mindnyájunknak: Nyitja a domb hófehér sor sátrait a megy fa, lesz búza s mért ne lenne bor? Lesz áldás a magyarra!... Igen: lesz! A reményt feladnunk: nem szabad soha! Az évszázadok, évezredek elszállhatnak, miként a zsarnokok is jönnek és elmennek! Ám a remény tüzének: égnie kell mindig! Ha remény van: jövő is van... mert valami: mindig lehetséges...
