Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Török Elemér: Mert valami mindig lehetséges...

Mert valami mindig lehetséges.

Kis vonat megy nagy domboldalon;

terhes kicsi nő a vonaton.

Néz ki bólogatva szüntelen, oldalvást a vastag üvegen.

Jár szemem a terhes kicsi nőn,

s azt gondolom, itt megy a jövőm.

Visz tovább egy népet: eltakart

csempészáruképp hoz egy magyart.

Jár szemem a kedves kis anyán

s azt gondolom: itt megy a hazám...

Illyés tudatosan, hangsúlyosan, mélyen átérezve és művészien adott költői válaszokat a magyarságot ért sérelmekre is. „...mert növeli, ki elfödi a bajt...” figyelmeztet intőn a nemes lelkű Ember-költő! Nem véletlen, hogy halála hírének hallatán az újkori pánszláv agitátor nacionalisták örömükben táncra perdültek, ünnepi tort ültek s hajnalig ricsajozva dáridóztak!... Mindezt egy kitűnő szlovák költőbarátom mondta el felháborodva nekem, az akkor még Leningrád utcában (Lőrinc kapu utca)... Szomorú, de a Kárpát-medencében, a Duna-partján ez is valóság...

Glóriás Emberköltőnk ilyen hihetetlen, Neander-völgyi barbárságra is látnoki választ ad a Labda című versében:

Százszor lecsapva

te, népem,

te, mint a labda,

keményen

szökj a magasba!

Jajpanaszt egyet se adj, a sújtó erőt vedd magadba megseg ítőd nek!

Zárt foggal, jobban, mint régen, megmakacsodtan reményben, mondd: így is jól van.

Tűrj! S törj magadra

hagyatva,

világ legalja

magyarja:

még magasabbra!

Van egy ma is időszerű nagy Illyés-vers, amit szintén csak: Ő írhatott meg. Erről a versről újra és újra beszélnünk kellene! Olyan ez a vers, mint a mi látható, fenséges égi mezőnk milliónyi csillaga közt: a Nap. Címe: Egy mondat a zsarnokságról. Arról a zsarnokságról, amely évtizedekig nyomorította, keserítette életünket! Sajnos olykor-olykor ma is érezzük kisebbségi életünk számos területén fojtogató, mérgező bűzét! Mert példának okáért: ott van a nyelvtörvényben, a Benes-demrétumban, a kedvezménytörvény ellenzésében,