Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Prágai Tamás: Erdőmester (elbeszélés)
Erdőmester — Kicsesztél velem, Zoli — suttogja Angéla, és fényképet tartó jobb keze reszketni kezd Hogy éppen Zoli csesszen ki valakivel! Aki hatalmas marcipántortát vásárol „szíve hölgyének”, és sohasem fukarkodik virággal, aki figyelmes, sőt, már-már tolakodóan az... Hogyan „cseszhet ki” egy ilyen ember valakivel, bárkivel? Angéla, talán azért, hogy egy feltörekvő, torkot szorongató zokogóroham elől kitérjen, a tévé feszített tükre fölé hajol, egy csobbanással beleveti magát a csatornák adta szabadság áramába, siklik az irányított képek felszínén, meztelen bőrén csillog a permet, áthatja a legeslegújabb kor élménye, a zapping. Nemzedéktársam, a filozófus, a nagy P. egyébként alapos munkájából kifelejti azt a tényt, hogy a személyiség elvesztésének legnagyobb akadálya a legeslegújabb korban a mechanikus időszámítás. Angéla, aki felejteni akar, nem hajózhat határtalan vizekre: az utazást minden egész órában keresztülszeli a hírműsor. Akármelyik csatornára csapsz át, értesülnöd kell a nap hírnek tekintett eseményeiről, a hírműsor biztosítja számodra, hogy ugyanazt tekintsd hírnek, mint a többi negyedfél milliárd ember. Megölték Zolit — fröccsen Angéla és negyedfél milliárd ember arcába a hír. Az Angéla körúton található Angéla presszóban este nyolc órakor vágta át a torkát huszonnégy centiméteres konyhakésével egy nő, akit Angélának hívnak. Ez a hír csap fel a nyolcórai hírekben minden csatornán, negyedfél milliárd ember sikolt fel egyszerre Angélával, aki felejteni akar. Az operatőr hatásos, közeli kameraállásból mutatja a kést, amint Zoli torkán végigsiklik, és — bár ez a megoldás már kicsit elcsépelt, hatásvadász — a kép elmosódik, és vörös árnyalatot kap, amint a vér az objektívre spriccel. A riporter az utolsó pillanatig szóval tartja a riportalanyt, akinek utolsó szavai hörgésbe fúlnak, és így nem tudjuk meg, szerette-e kamaszkorában Mick Jaggert. Na és, mondhatnád, na és — de ne felejtsük el, hogy még nem léptünk túl Zoli kamaszkorán, semmit sem ismertünk meg az érett férfi tévelygéseiből. Az időzítés így majdhogynem hibás: de nem a rendező, egyedül a nyolcórai hírműsor hibáztatható, és az a tény, hogy nem történt erőszak aznap, a napnak csaknem vérfürdő nélkül kellett lenyugodnia. Ideges, nehezen megfogalmazható feszültség lett úrrá negyedfél milliárd tévénézőn. A sávváltás mámorító szabadságát megzavarta a kielégületlenség- ből származó frusztráció: semmi vér, és mindjárt este van. A közel-keleti tudósítás nézettsége iszonytatóan megnőtt az esti órákra, de Jim, a minden hájjal megkent jenki, aki már többször szolgáltatott éles helyzetben megmentő képanyagot — egyszer egy szétroncsolt palesztin végtagot filmezett le Prágai Tamás
