Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Csordás János: A messziről jött ember vétke (elbeszélés)
A messziről jött ember vétke Dolgozószobám ablakából az utcát fürkésztem, amikor a férfi felbukkant. Az ellenkező oldalon sétált, karján esernyőt tartott, olykor meg-megállt, s felfelé tekintgetett. A függöny mögé húzódtam, s néztem, mi fog történni. Ruházatából ítélve az ismeretlen jómódúnak látszott, nem olyannak tűnt, mint akiből egy tucat ődöng a város főterén. Egy ideig még a közelben járkált, majd megfordult, kezébe fogta az esernyőt, s elsietett. A következő héten nem tartózkodtam Rimaszombatban, hivatalos ügyeim elszólítottak otthonról, gyorsan feledésbe merült a jelenet. Hazatérésemkor arról értesültem, hogy egy férfi többször keresett. Rögvest az idegenre gondoltam. Hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam, mit akarhat tőlem. Nem kellett sokáig várakoznom, egyik este újra megjelent. Megismerkedésünkkor kiderült, disztingvált öregúrral hozott össze a sors, azonmód egyfajta szimpátia alakult ki közöttünk. Mivel tudta, hogy az országos lapoknak dolgozom, megkért, hallgassam meg, fontos mondanivalója van a számomra, másnak nem akarja elmondani. Bevezettem a dolgozószobámba, kávéval és aprósüteménnyel kínáltam. Kissé ámulatba ejtett, midőn azt javasolta, készítsek magnófelvételt a beszélgetésünkről. Eleget tettem óhajának, előkészítettem a diktafonomat. Elbeszélése olyannyira megdöbbentett, hogy szinte el sem akartam hinni... Elővigyázatossági okokból elálltam az egész felvétel nyilvánosságra hozatalától, csupán egyes kiemelt részeket bocsátok közre, ám a történet így is teljes, íme: ...itt születtem Rimaszombatban, az egykori Szíjjártó utcában nőttem fel jómódú szülők gyermekeként. Alapiskolásként kerültem el innen, s Pozsonyban folytattam tovább a tanulmányaimat. Egyetemre Moszkvában jártam, ott sajátítottam el az oroszon és az angolon kívül még a török nyelvet. Itthon a pozsonyi városi pártapparátusban kezdtem dolgozni, végzettségemhez képest alantas feladatokat ellátva. A munkám egyáltalán nem elégített ki, megalázónak tartottam. Vonzott a diplomácia. Külföldre szerettem volna jutni, számomra ideálisnak látszott valamelyik, nyugat-európai állam, ahol hasznosíthatom angol nyelvtudásomat, de végig kellett vergődnöm a kötelező ranglétrán, s el kellett érnem egy bizonyos korhatárt. ...1962-ben helyeztek át Prágába. A Központi Bizottságnak szüksége volt egy pártvonalon tevékenykedő oroszul, angolul és törökül tudó ambiciózus fiatalemberre. A szerencse folytán rám esett a választás, ugyanis, ahogy azt megtudtam, nem akadt más, aki megfelelt volna a feltételeknek. 1963-ban Törökországba küldtek nagykövetségi tolmácsnak. Alá kellett Csordás János
