Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Dénes György versei (Emlékek, Nem latolgat, aki szeret, Sóhajok, Egyre beljebb, Vágy, Forgok benned, Barátság fogyó holdja, Hiába, Játék a halállal, Hol leszünk már

amely ennen koporsóm mögött kanyargóit göröngyökön által.

És láttam, a háborús emberek vállukon visznek az aranybetűs szarkofágban.

Elképzeltem, szem szárazon nem marad, s én fekszem már a tujafák alatt, míg a gyászolók lassan hazamennek és általadják emlékem a csendnek.

így gondoltam, s nem is volt iszonyú.

De most, hogy öregszem s csontomba rág a szú, a halálkép egyre komorabban lebben elém a felajzott tudatban.

Hol leszünk már

Ahogy kötik, kikötik a lovat, kipányvázzák a lelkünket is ám, megbéklyózzák a szabad álmokat.

Most egybegyűlnek a nyugtalan elmék, felröppennek a szikes táj fölé, ami be nem tellett, holnapra beteljék, s nagy szívdobogással rohannak elé.

De hát a lovat béklyóba verik, s lenyesik szárnyát a szirti sasnak.

Lásd a gonosz erők cseleit.

Megkopott eszmék kövein járunk, köröttünk csukaszürke, gyűrt világ.

Kidekázzák életünk, halálunk, s tovább vonszoljuk lelkűnkben a mát.

Csak belső próba a szabadságpróba?

Ha így van, akkor nem jutunk előre.

Hol leszünk már, ha üt majd az óra?

Dénes György versei