Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Dénes György versei (Emlékek, Nem latolgat, aki szeret, Sóhajok, Egyre beljebb, Vágy, Forgok benned, Barátság fogyó holdja, Hiába, Játék a halállal, Hol leszünk már
Dénes György versei Csak most születtem, s napjaim betelnek. Terem-e szív, mely létem visszazengi? Vagy megtelek a sorsom adta csenddel? vágy __________ H a percnyi békességed volna, fűzvesszőt vennél tenyeredbe, áradó lelked földalolna, s kihajóznál a szőke csendre. Vitorládban friss szelek üdve, benned mécsvirág ragyogása, vinne az emlék szemlesütve, hogy romló arcodat ne lássa. Forgok benned Tévelyeghetsz a tévelygők között, nem vezet haza többé ösztönöd. Mi a haza? Az erdők rőt színe? A földre nyíló szivárvány íve? De hol vannak a lányok? Istenem. Az öregségbe repültek velem. Repültek? Báván bandukoltak ők, nem törhették meg a szálló időt. Idő, te hóhér! Szívek gyilkosa, minden örömnek könnye, ostora. Csak forgok benned, mint a szélmalom, tört vitorlával, lomhán, lomposan. Nem tudom, mért kell vinnem sorsomat, mért kerít be a fátylas alkonyat? Mért várok dalra úton-útfélen, míg rossz szívemben sír a félelem? Barátság fogyó holdja Ma minden ember fondorlatos, s kész a végső küzdelemre; szívemre tiporsz te is, barátom, s míg lopva szimatolsz,
