Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Dénes György versei (Emlékek, Nem latolgat, aki szeret, Sóhajok, Egyre beljebb, Vágy, Forgok benned, Barátság fogyó holdja, Hiába, Játék a halállal, Hol leszünk már
Dénes György versei 9. Úgy szeretnélek belülről látni, te rejtve létező világ, te más reményű isten-ábra, te se idegen, se barát, ki nálam nélkül fogsz örökkön szállni. 10. Nézd csak, mit kínál a jövő, amire vártunk, sokan esküdtek rá, ő lesz a barátunk. Ám a jövendő bekötött szemmel jár előttünk, s éhes nadályként, falánkan szívja vérünk. Nincs is jövő, csak bennünk ragyog szivárványa, s mi árván botladozunk a nyomába... 11. A lompos éj körül neszez, üvegszilánk villog a fűben, az akác jobbra-balra dűl félig álomba szenderülten. Kutyák vinnyognak, csaholnak, elbődül egy fáradt tehén, a somfabokrok riadtan ülnek a vizes szurdok fenekén... Egyre beljebb Félvakon s tétován megyek a tolvaj éjbe, egyre beljebb. Minden utat fölégetek, s nem kérek senkitől kegyelmet! Már elhányom a földi hívság gönceit. Más kötésre vágyom. Egyre mélyebb a hallgatásom. A lopakodó alkonyaiban szemem távoli partra néz. Öreg vagyok, testem nehéz. Ki jön velem az árnyék mosta úton? Ki jön velem? Vad, ködbe hulló tájra érkezem. Hol vagyok? A fák közt senki, senki. A rőt avarban hunyó csillagok hevernek...
