Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Dénes György versei (Emlékek, Nem latolgat, aki szeret, Sóhajok, Egyre beljebb, Vágy, Forgok benned, Barátság fogyó holdja, Hiába, Játék a halállal, Hol leszünk már
Dénes György versei 4. Megakad egy kis kerék az agyban s elterül az ember, szinte mozdulatlan. Néz mereven, kemény a szemgolyója, rekedtes hang kiált: ütött az óra! Száll, száll a szürke köd, téridőnk foszlánya, a léleknek lassan megnyúlik az árnya. Megakad egy kis kerék az agyban, megroppan az ember, szinte mozdulatlan. 5. Elszunnyadsz s elszunnyad az ég, a szél is alszik, szemet huny a hold, szenderegnek az igazi mesék s a tücsökhad, mely részegen dalolt. Ellankad benned a szenvedés, lázas szíved is csendesebben ver, a világ zsibbadt tagokkal hever... 6. Hol maradt annyi, annyi kéz, könnyű kezek, kérges kezek? Fognám még nagyanyám kezét, elringat az emlékezet. 7. Igazad volt, apám, igazad, hogy nem adtad el naptalan-magad, s míg kövesült a magány észrevétlen, rezdült a lelked lombtalan vidéken, ahol az emlék mit sem ér, s a könnyek sós árkot marnak, sose tündökölnek, két kemény szemedben megfogyott az égbolt, hidegen úszott benne a kelő Hold. 8 Ügyködik a tücsök még este tíz órakor, amíg sűrűi a sötét, szól az élő zenegép.
