Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Dénes György versei (Emlékek, Nem latolgat, aki szeret, Sóhajok, Egyre beljebb, Vágy, Forgok benned, Barátság fogyó holdja, Hiába, Játék a halállal, Hol leszünk már

Dénes György versei

Nem latolgat, aki szeret

A hűségnek nem kell keret, nem latolgat, aki szeret.

Talmi eskü: béklyó, bilincs, ne szólj a hitről, hogyha nincs! Maradj olyannak, kit belül nem hord szíved idegenül.

Ki hozzád húz, veled marad, szemedbe tekint hallgatag.

Tudnál-e élni tervtelen, se megbújva, se szertelen?

Csak úgy, ahogy természetes, ahogy mindenkor érdemes. Szegényen, mégis szabadon, vérezve egy gondolaton.

Sóhajok

1.

Mindnyájunkban külön-külön indul a végső vízözön, suhog, morajlik, mindent elragad, féled, retteged naptalan magad. Amit az élet ültetett beléd, minden szépséget visszavesz az ég.

2.

A firmamentum millió csillagának láthatatlan angyalok muzsikálnak, fülelj, hallod az éteri zenét?

3Európa szent köveit felpörzsöli megint a tűz.

Ha elszakad, mi összefűz embert emberrel, fogolytáborok épülnek megint. Reszket a lélek, nyög a Föld, nem sír már senki, csak üvölt, kifolyt szemek a városok, folyók vértől iszamosak.