Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Dénes György versei (Emlékek, Nem latolgat, aki szeret, Sóhajok, Egyre beljebb, Vágy, Forgok benned, Barátság fogyó holdja, Hiába, Játék a halállal, Hol leszünk már
Dénes György versei Emlékek Szép emlékek voltak, mikor forrt a nyár, s az őszben alma érett az árnyas gallyakon, mikor vadlibák húztak az ég színén, s messze szállt száz égi rokon. Kedves volt a táj: a szülőföld virága, rétek hullámzó tarkasága s a barna árnyakkal teleszórt patak, ó, hogy tobzódtak a rubinsugarak, mily meghitten csörgött, botladozott a hullott almát ringató patak, remegett benne milliónyi hab. Távolról halvány tornyok integettek, dombok derengtek messziről, boglyák száradtak katonás rendben, s ahogy bolyongtam, rozskalász tapadt csapzott hajamba. Q milyen részeg voltam a széna illatától, virágot törtem a sűrű bodzaágról, földobtam a magasba, s elkaptam újra s újra én. E boldog képek most is élesen ragyognak szemem Íriszén, lelkembe költöztek, szunnyadoznak, naponként ajándékot hoznak s elém rakják a hamvas almát: egyél, mondják szerényen, fogyaszd el emlékeidet!
