Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Sági Tóth Tibor: Karácsonyi hangulat (elbeszélés)
— íme, kis menyasszonyom, a kettes számú meglepetés! Tavasszal ezzel megyünk nászútra... A Lány arca kipirult az örömtől és jókedvűen nézett a tovasuhanó autó után, melyet a Férfi visszavitt a garázsba. Miután visszajött, az ebédlőbe tessékelte a Lányt. — Nemsokára terítünk... — mondta vidáman. — De hiszen azt mondtad, hogy vendéglőben vacsorázunk — jegyezte meg a Lány. — Nos, ez a hármas számú meglepetés, a karácsonyi vacsora — mondta a Férfi, s mintha titkos jelt adott volna, az előszobában felberregett a csengő. Az idős szomszédasszony állt az ajtó előtt. — A vacsora elkészült. Tálalhatok, főmérnök úr? — kérdezte. A vacsora kitűnő volt. A Lány nem győzte dicsérni, miközben a szeme sarkából letörölt egy-egy könnycseppet. — Bocsáss meg — szipogta —, megint az édesanyám jutott eszembe. Utoljára az ő életében ettem végig ilyen hagyományos karácsonyi vacsorát. O is mindig káposztalevest készített szárított gombával, rántott pontyot, mákos gubát, mézet, ostyát, almát, diót... De a te asztalod sokkal gazdagabb, hiszen itt rántott csirke meg hideg sült is van, és ez a rengeteg édesség meg gyümölcs... A Férfi elégedetten nézett körül. — Elvégre a menyasszonyomat nem vendégelhetem meg akárhogy — mondta kedveskedve, és a gyümölcsöstálról, a banánok, narancsok, körték, fügék és nagy szemű szőlőfürtök közül kihalászott egy szép piros almát. Vacsora után pezsgőt bontott. — Ha netán nem ízlik, parancsolj valami mást — mutatott a nyitott bárszekrény felé, ahol tarka összevisszaságban sorakoztak az italok. Leoltották a villanyt, csak a karácsonyfa villanygyertyái világították be sejtelmes ragyogással a szobát. A Lány belehunyorgott az apró színes fényekbe és meghatódva mondta: — Szép, nagyon szép... Percekig ültek némán a karácsonyfa előtt, aztán a Lány bekapcsolta a rádiót. — Az árvaházban, ahol évekig éltem, megszoktuk, hogy karácsony estéjén, amikor nagyon árváknak éreztük magunkat, végigpásztáztunk az éter hullámain, amíg sikerült elcsípnünk valamiféle ünnepi muzsikát — mondta halkan. Orgonamuzsika csendült fel. — Bach — súgta a Lány, és a Férfi elgondolkodva rábólintott. Belefeledkeztek a zenehallgatásba. A Lány az ablakhoz állt. Künn az utcán már zöldes fénnyel ragyogtak a neonlámpák és sugaraik fénykévéjében jól volt látható a hópelyhek bohókás kavargása. Az utca néptelen volt, csendes. De most lassú léptek alatt ropogott a frissen hullott hó. — Jön valaki — szólalt meg a Lány. — Errefelé tart... Mintha a házszámot kémlelné. Idős néni... Vastag, meleg fekete kendő van a fején. A Férfi összerezzent. Ideges mozdulattal cigarettára gyújtott. A Lány mindebből semmit sem látott. Tovább bámult ki az ablakon. A Férfi hirtelen úgy érezte, hogy idegesíti őt az orgonamuzsika. Elzárta a rádiót. — Ne haragudj — hebegte —, megfájdult a fejem... Karácsonyi hangulat
