Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Sági Tóth Tibor: Karácsonyi hangulat (elbeszélés)
Sági Tóth Tibor Karácsonyi hangulat A Lány tekintete az ablakon át kitévedt a szabadba. A szürkésfehér égből lassan, méltóságteljesen, nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. — Csodálatos — mondta elragadtatva. — A hóesés is hozzátartozik a karácsony misztikus hangulatához. Ám ezt csak akkor vagy képes érzékelni, ha nem zokog a bensődben az árvaság, az egyedüllét és elhagyatottság. Hétéves voltam, amikor meghalt az apukám. Üzemi balesetben vesztette életét. Egy évvel később eltávozott az élők sorából az én drága anyukám is, aki az életénél is jobban szeretett engem. Árvaházba kerültem, s ott neveltek fel. Törődtek velem, szerettek is, de a szüléimét, a családi otthon melegét nem tudták pótolni. Akkoriban gyakran sírdogáltam egymagamban, amikor senki sem látott... Persze az sem segített... Elhallgatott. Lenyűgözve bámulta a kavargó fehérséget, a hópihék vidám karácsonyi táncát. Aztán rámosolygott a Férfira és folytatta: — Aztán jöttél te... Amikor először találkoztunk, én már tudtam, hogy szeretni foglak. Pedig akkor még nem is tudtam rólad mindent. Azt sem tudtam például, hogy te is anyátlan, apátlan árva vagy, mint én. Amikor ezt is megtudtam, akkor kezdtelek szeretni igazán... Mert a saját sorsom megtanított arra, hogy akinek senkije sincs, annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre... A Lány ismét belefeledkezett a hópihék táncának csodálásába. A hó meg csak hullt, hullt, már vékony hóréteg takarta be a világot, fehér karácsony köszöntött a tájra. — Lehet, hogy kissé érzelgős vagyok? — kérdezte csak úgy, önmagától. — Nem tudom mi, talán ez a varázslatos karácsonyi hangulat az oka... A Férfi kis ideig némán nézte a Lányt. „Mint egy földre szállt igazi karácsonyi angyal” — gondolta. „Gyönyörű, jóságos, szelíd és végtelenül kedves. O az én legdrágább karácsonyi ajándékom.” Aztán a Lány vállára tette a kezét, s halkan a fülébe súgta: — Nos, angyalka, most jönnek a karácsonyi meglepetések... Kis ékszerdobozt vett elő az egyik szekrényből. — Nos, világszép kis menyasszonyom! íme az első számú meglepetés! A Lány kinyitotta a kis dobozt és felsikoltott az örömtől: — Briliáns fülbevaló! Gyönyörű! Igazán drága vagy! — bújt a Férfihoz és apró csókokkal halmozta el őt. — Egy-két percnyi türelmet kérek — mondta a Férfi és kiszaladt a házból. Röviddel ezután vadonatúj, elegáns, fűzöld színű gépkocsi állt meg az ablak előtt. A Férfi szállt ki belőle, vidáman meghajolt, a gépkocsira mutatott és így szólt:
