Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Szepesi Attila: Öt Arcimboldo-szonett (vers)
Szepesi Attila Öt Arcimboldo-szonett Busómaszkok, sátánvigyorúak, magukba-némult és üszkösre vált tekintetűek, hiénapofák, foghíjasak és zúzott-orrúak. Az arcuk árka feketére festve és alatta a reszelős borosta k ipöttyögetve paprikapirosra, a szempár meg lidérc-félelmetesre. Kocsmák hősei: örökké vedelnek, és hozzá harsul-falsul énekelnek, pipájukból meg bodor füstöt fújnak. És úgy ődöngnek e balga borisszák, hogy szemükből kicsapnak rontó szikrák, s lábukhoz minden ordas eb lekushad. * Állatok. Jámborak vagy szörnyű-besték száz lábon nyálzó férgek, ritka rusnyák. Ordasok, akik a mezőt befutják, hogy mindennapi prédájuk elejtsék. Fészekrakók vagy maguk rögbe ásók, elfoszló kéreg alatt rejtezők vagy keringő szárnyon szeretkezők. Parányiak meg döngő óriások. Mind kákog, béget, csörög, nyí, dörömböl, rekeg meg ordít, miog, sziszeg, bömböl, ahogy megírta Comenius Amos. És ama lábasfejű csodalények, akik a tenger zöld habjában élnek, hol a mélység a sötéttel határos.
