Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Balogh Robert: Kenyeret hoz elő a földből (elbeszélés)

Balogh Robert

hideg, folyton ismétlődik. És ez annak a jele, hogy mégiscsak van örökkévalóság. Reggel apámat biccentéssel üdvözöltem. Ő engem tréfás szóval, kacsintással.

— Ma te vagy az apa, holnap én leszek — mondta, elém térdelt, cúgos cipőt húzott a lábamra, eltűntek a bütykeim, a bokám sem volt már dagadt.

— Micsoda éjszaka volt, fiam! Virrasztottunk veled -— lép hozzám anyám.

— Ez az első napod itthon. Gyerek vagy még. Hancúrozzál a réten. Idén a patak mellé feszítjük ki a nyers vásznakat, nem kell majd a kútból vizet húzni. Na, menj! Szaladj kicsit! Most nincs iskola. Várj, gyere csak közelebb, fiam, mi ez a maszaték itt az arcodon? — Megnyálazta az egyik ujját, letörölte az arcomról a piszkot. — Várj még! — mondta, benyúlt a zsebébe, adott egy kis pénzt. — Vegyél magadnak valamit a zsidónál, amit akarsz. Na, mit állsz még mindig, te bámész? Eridj!

Vilhelm Károly: William Hogart emlékére, 1998, olaj,