Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Balogh Robert: Kenyeret hoz elő a földből (elbeszélés)
Balogh Robert Kenyeret hoz elő a földből „Liszje, ich bit’dich, kép mer ervet!” Nagymama végiggurította az asztalon a rúdra fektetett viaszosvászon abroszt, tenyerével simította el a hepehupákat. Mindig vártam, mikor készül el az ebéd. Mikor jön már be apám a hostelról, anyámmal, nagyapámmal, bátyáimmal és nővéremmel. A kisöcsémre vigyáztam, és a vásznakat locsolgat- tam napközben ötször-hatszor, hogy kifehéredjenek. Már két hete öntöm rájuk a vizet, ha száradni látszanak. A kerekes kútból vizet húzni, a nehéz öntözőkannával elmenni az udvar közepére a karókhoz, és a kanna rózsájából finoman permetezni a vízcseppeket. Már vártam az ebédet. Amikor sokan üljük körül az asztalt ott hátul, a nyári konyhában. A hűvös földpadlón álltam, és bámultam az öreg kakast, ahogy forgatja a szemét, pislog, tekergeti a nyakát. Bámultam nagyanyám, ahogyan rálép a kakas lábára, egyetlen mozdulattal átnyalábolja a szárnyait, ráhajtja a nyakát a szárnyaira, a nyaka a begye fölött előredomborodik, a tál fölé tartja, egyetlen mozdulattal átvágja az ijedt állat torkát, az rugdos, és ahogyan verdesni próbál, pulzál a vér a nyakából, belefolyik tálba. Anyám le nem vágna egy tyúkot sem, ha nincsen itthon senki, a szomszédba is átmegy segítségért. Egyszer kicsúszott egy átvágott nyakú, öreg tyúk a kezéből, és csapkodott, szédelgett az udvaron, imbolygó lábakon, amíg össze nem esett. Anyámat összefröcskölte vérrel, ami kevés a tálba csurgott, abba piszok került. Nagyanyám egyedül le tud vágni egy kakast. A macskák, amikor csak meghallották a tyúkrikácsolást, már rohantak is. Nagyanyám leveszi a sparheltről a forró vizet, kijön a konyha elé, székre állított vájdlingba teszi az elerőtlenedett kakast, leforrázza, bal kezével a sárga lábát fogja, jobbjával a tollait tépi. Iszonyú büdös a forrázott toll. Soha nem értettem, hogy nem kavarodik fel az asszonyok gyomra ettől a szagtól. Késsel kaparja a kakas vértelen bőrében maradt tollcsonkokat. Kis szalmán lepörköli a pehelytollakat. A kakas bűnös, nekirontott a kisöcsémnek. Nagyanyám nem bocsátja meg senkinek, ha az unokáit bántja, most már te is megtanultad, te kakas. Nagyanyám felhasítja az állat begyét, átvágja a bordák alatt a bőrt, a mellét felhajtja, a kakas csak szétnyílik, odadobja a még meleg beleket a macskáknak, csak úgy döngenek a döglegyek, és az a három-négy macska addig huzakodik, míg mindegyiknek jut valami, olyan ügyesen esznek, csak a bél tűnik el, a sár ott marad. Nagyanyám felaprítja a kakast, először a lábairól húzza le a sárga hártyát, levágja a karmait, balról jobbra halad módszeresen, kikanyarintja a nagy combokat, kettévágja őket, gyors mozdulatokkal bele-belevág a tátongó testbe,
