Irodalmi Szemle, 2001

2001/10 - TALLÓZÓ - Fázsy Anikó: Budapest nem hazudott

Tallózó

Szovjetunió nem ér se többet, se kevesebbet a kapitalista Angliánál akkor nem marad más, mint művelni kertjeinket. De hogy a reményt megőrizzük, éppen ellenkezőleg kell cselekednünk: belátni a tévedéseket, a szörnyűségeket és a bűnöket, felismerni a szocialista tábor nyilvánvaló előnyeit.”

Amikor Nagy Imrét felakasztották, és a „farkasok a könyvnek, melyben ártatlanságukat bizonygatták, természetesen a Fehér könyv címet adták”, Camus előszót írt a Plonnál megjelent Nagy Imre-könythöz. A francia kommunista párt mindent megtett, hogy a magyarországi eseményeket ellenforradalomnak tüntesse fel a sajtóban, s az egyetemeken, ahol nagy befolyása volt. Camus szerint, akiknek még az októberi események sem nyitották fel a szemét, semmi sem fogja, „hacsak nem egy szép napon saját országuk tragédiája”. „Amikor azt olvassuk., hogy Nagy Imrét a *törvényes lehetőségekkel történt visszaéléssel« vádolják, akkor az jut az eszünkbe, hogy Jarry bizonyára többet kihozott volna ebből a véres és kegyetlen történetből. Hz az a pont, amikor felháborodásunkat már-már legyőzi az undor, mely olyan erős, hogy szinte köpni tudnánk, látva a szánalmas komédiásokat, a középszert, mely azzal akarja komolyan vétetni magát, hogy gyilkol, látva az óriási hazugságot, amelybe egyre jobban belekeveredünk azáltal, hogy beszélünk róla. látva ezt a visszataszító rendszert, mely a szocializmus eszméjét nevetségessé teszi, a humanizmus eszméjét pedig meggyalázza... A mindnyájunkat eltöltő undor legyen a kitartás forrása. ”

KÉTES TILTAKOZÁSOK

Az ENSZ 1956. november 14-én tárgyalta a magyarkérdést, és öttagú bizottságot hozott létre a magyarországi események kivizsgálására. A bizottság jelentése 1957 júniusában készült el és 1957 szeptemberében került az ENSZ rendkívüli közgyűlése elé. A Magyar Szocialista Munkáspárt propagandakiadványokkal, filmekkel készült az ülésre. A pártbizottság augusztus 6-án hozott határozatában világosan az áll, hogy az íróknak „valamilyen módon állást kell foglalniuk, néhány alapvető kérdésben”. És megszületett A magyar írók tiltakozása. A magyar írók „mint hazafiak, mint a Magyar Népköztársaság hű polgárai" elítélték az „imperialista mesterkedést", leszögezik, hogy a szovjet csapatok „véres ellenforradalom veszélyét” hárították el. A szeptember 5-én megjelent nyilatkozatot több mint kétszáz író írta alá, majd csatlakozott hozzájuk további húsz. Nem írta alá a szöveget többek között Benedek. Marcell, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Károlyi Amy, Keresztury Dezső, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Rába György, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Szentk.uthy Miklós, Szobotka Tibor, Ottlik Géza, Tersánszky Józsi Jenő és Vidor Miklós.

A francia kommunista lapok, a L’Humanité, a Lettres Françaises és a Kádár-rendszer párizsi sajtóirodája ujjongó cikkekben állították, hogy „a Kádár-kormány a legszélesebb tömegek támogatását élvezi”, még az írókét is, és eldicsekedtek, hogy 1957. május 1-jén 400 ezer ember vonult fel Budapesten. A Le Monde erre azt válaszolta,: amikor Rákosi gyalázatos bandája volt uralmon, nem 400 ezer, hanem egymillió ember vonult fel, és valószínűleg ugyanaz a lelkesedés fűtötte őket, mint az 1957-es felvonulókat. „Ami az írók