Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - TALLÓZÓ - Fázsy Anikó: Budapest nem hazudott
drágábbnak nyilvánítja. Akár a halált is elfogadja, ~ha nélkülöznie kell a kizárólagos szentséget, melyet például szabadságának, nevez. Inkább állva meghalni, mint térdepelve élni.«”— írta Camus. A lázadó ember megjelenése és Sartre, valamint a francia baloldal támadásai után Camus elszigetelődött. Ugyanazt a sorsot mérték rá „mértékadó körök”, mint André Gide-re. aki kiközösítettként halt meg 1951-ben a Visszatérés a Szovjetunióból című könyve miatt. Párizs az ötvenes években zsdanovista lázban égett. És amikor Camus a Franc-Tireur hasábjain 1956. november 10-én válaszolt a magyarok felhívására, amelyet a nyugati világ íróihoz, s név szerint Camus-höz intéztek, megindult a támadás. Camus elismerte, hogy „magyar testvéreinek” igazuk van, „ha azt gondolják, hogy a szavak vajmi keveset érnek, s nevetséges a keresztre feszített Magyarország feletti üres siránkozás. Az az igazság, hogy ugyanaz a nemzetközi közösség, amely sok év késlekedés után végre erőt gyűjtött a beavatkozáshoz Közép-Keleten, hagyja ugyanakkor megölni Magyarországot. Húsz évvel ezelőtt hagytuk, hogy a Spanyol Köztársaságot idegen diktatúra fegyvereivel, csapataival tapossák el. Bátorságunknak meg is lett a jutalma: a második világháború...” Camus tehetetlenséget érzett, és szégyellte magát, mert csak aláírásgyűjtésre tudta felszólítani az európai írókat, hogy így bizonyítsa: „túl a diktatúrák, függönyén, a baloldal hagyományos eszméinek, és mozgalmainak minden kudarca ellenére, igenis létezik, még a valódi Európa, melyet az igazság és a szabadság eszméje egyesít minden zsarnoksággal szemben. A magyar felkelők most tömegével halnak meg ezért az Európáért. Hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló, nekünk, akiknek, még megadatik, a szabad szólás joga, tanúskodnunk kell hűségünkről és hitünkről.” KIRÁLYI ÖRÖKSÉG Róbert Merle azonnal Camus szemére vetette, hogy itt „emberirtást” emleget, ugyanakkor nem ítélte el a szuezi agressziót. „Kedves Camus, ne utánozza a jobboldaliakat, akiknek, kétféle erkölcsük, van és az érzékenységük mindig egy irányban támad fel.” Válaszában Camus hangsúlyozta: nem keseredik el azon, hogy Merle azokhoz csatlakozik, „akik a múltban nem kímélték meg kritikájuktól, sem sértegetéseiktől, annak, érdekében, hogy az orosz kormány totalitárius politikáját igazolják”. Camus két Nobel-díjas íróval, Roger Martin du Gard-ral és T. S. Eliottal kiáltványokat ír alá. Eliottal, Silonéval és Kari Jaspersszel közösen levelet ír Budapestre, amikor Déry Tibort kilencévi börtönbüntetésre ítélték. A budapesti Magyarország azonnal támadásba lendült: „Az írói mesterség nem hatalmaz fel senkit lázadás szítására, sem pisztolylövések re. Természetes, hogy a nép ezeket az őrülteket olyan helyre csukja be, ahol nem fertőzhetik meg az egészséges embereket '. November 23-án Camus egy diákgyűlésen arra szólította fel a közönséget, hogy felejtsenek el minden tanítót, akik oly sokat hazudtak, felejtsenek el minden lejárt ideológiát, romlandó fogalmat és ócska szólamot. Arra kérte őket, hogy soha ne fogadjanak el olyan helyzetet, amelyben egy ember vagy párt Tallózó
