Irodalmi Szemle, 2001

2001/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pécsi Györgyi: Az értékállítás morálja

KÖNYVRŐL KÖNYVRF.

ladásának szükségességét, ennek ellenére ragaszkodik a klasszikus formákhoz, miközben radikálisan átalakítja például a regény műfaját.

Művekben gondolkodott, amikor politikában kellett volna, s az erkölcs eszményét kérte számon a világon, amikor annak nagyjából már lejárt a szavatossági ideje. A közép-európai megnyomorítottságban nem a kisebbségi és diktatórikus sorshelyzetre keresett választ, hanem a létparadoxonokra. Székely Jánost hallatlan széleslátása, gondolatainak mélysége és habitusa is megóvta attól, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben mártózzon meg a hétköznapi infernóban. Jelentőségéhez képest a maga idejében szerény volt Székely értő recepciója, talán mert nem volt semmilyen irányban sem ideologikus.

Elek Tibor minimális biográfiai, kor- és eszmetörténeti háttérrel a líra, dráma, epika hármasa szerint (ezen belül a kronológiát megtartva) tekinti át életművét. Nem annyira a műelemzésekre, mint a művek láncolatán végighúzódó, paradoxonokban megragadható áramvonalra, a belső kohézióra koncentrál, az író világképére, de művekkel igazolja, hogy Székely nemcsak gondolatiságában, hanem esztétikai teljesítményében is a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő életművét teremtette meg.

(Új Könyvpiac, 2001. október)