Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Szakonyi Károly: A fatelep (novella)
Tudta, miféle törvények vannak, milyen rendelkezéseket hozott a kormány, de az ő szemében csak az számított, hogy ki milyen ember, becsületes vagy becstelen, márpedig Hermanékat mindig is tisztelte. Mit szól majd a világ jobbik fele, hogy beül Hermán úr irodájába, üzletébe? Hermán biztosította, hogy ezzel csak segít rajta. Mégis sokáig kellett győzködni, míg végre megszerkesztették a szerződést. A régi és az új tulajdonos közösen munkálkodott a fatelepen. Albert, a mindenes egyformán „főnök úr”-nak szólította őket. A vevők sem láttak különbséget, már legalábbis azok, akik távol tartották magukat a politizálástól, mert azért akadtak kárörvendők, hogy lám, a sors milyen, a zsidó megszedte magát, de most aztán mind megtanulja, hol lakik a jóisten! Róbert nem felejti el azt a reggelt, amikor a rádióból meghallotta a hírt. hogy beléptünk a háborúba. A németek villámháborús győzelmeiről ugyan sokat beszéltek egymás közt az iskolában, átutazó német egységek katonáit is láthatták olykor az utcákon, s voltak fiúk, akik karlendítéssel köszöntötték őket, mert tetszett nekik az egyenruhájuk. De amikor a kassai bombázás után a magyar kormány bejelentette a hadiállapotot a szovjettel, a háború réme ijesztővé vált. Néhány rokonukat behívták munkaszolgálatra, ismerőseiket katonának, de szerencsére Hermán úr is, Perlóci úr is túl volt a hadkötelezettségen. az efféle veszély nem fenyegette őket. Az üzleti élet azonban nehézkessé vált. Gondot okozott az áru beszerzése. Perlóci úr kérvénnyel fordult a földművelésügy Nagyméltóságú m. kir. Miniszteréhez, kérve a Kegyelmes Urat, hogy részére a kincstári erdőkből tűzifát kiutalni méltóztassék, mert máshonnan nem tud fát szerezni. Berekesz- tőleg ezt írta: A fakereskedés, melyet Hermán Marcelltől megvettem, már 11 éve az egész környéket ellátja tüzelővel, ma pedig, amikor magyar keresztény kézbe került, teljesen fa nélkül áll. Hermán úr javasolta ezeket a záró mondatokat. Tessék csak kihangsúlyozni, hogy magyar és keresztény. Most így kell ezt, tessék csak megtanulni! De nemsokára újabb kérvény megírására került sor. Ugyanis késett a tulajdonjog átírása. Perlóci úr reklamált, ám azt a választ kapta, hogy bejelentés érkezett ellene. Vagyis feljelentették, hogy nem történt valóságos adásvétel, csupán névleges, az új tulajdonosnak nevezett egyén csak strohmann. Az alaptalan vádat Perlóci annak a takarékkönyvnek a bemutatásával akarta elhárítani, melyből megbizonyosodhattak a 6500 pengős vételár kifizetéséről. Azt is megemlítette, hogy 4000 pengő forgótőkét fektetett az üzletbe. A kérvényt ezzel zárta: Az pedig, ami a rosszindulatú bejelentés mögött van, vagyis egy másik egyén pályázása a már elfoglalt helyemre, elszomorító. Mert hogyan is lehetséges, hogy magunk, keresztények között az ilyesmi még fennállhat... A huzavona folytatódott. Hermán úr felajánlotta, hogy távozik, nem kívánta Perlóci kárát, de az hallani sem akart a meghátrálásról. Nem volt ő olyan begyulladós. Az első világháborúban a huszároknál szolgált, keménykötésű, makacs ember hírében Szakonyi Károly
