Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
ottani elnöknő szerint áldozatkész fölvilágosító munkával. Klotild főnővér úgy vélte, ez mindenképpen a nők hatáskörébe tartozik, hiszen ők azok, akik a tisztasággal foglalkoznak, ritka az olyan férfi, aki akár porszívózni hajlandó, fogmosás helyett pedig többet foglalkoznak a sörivással. Éva-elméletét ily módon minden nyilvános proklamációt elkerülve sikeresen csempészte előadásaiba, amivel több sikert aratott, mint magával az előadás témájával. Akadtak ugyan olyanok, akik csak az előadássorozat első részét voltak képesek puszta kíváncsiságból odaadással figyelni, főleg azért az eredeti, újszerű fölismerés miatt, miszerint az Úr — kegyelmének és bölcs előrelátásának hála — ajándékozott az embernek mindennapi használat céljából fogat; sajnos érdemtelenül, mivel nem becsüljük meg eléggé, ugyanis helytelen táplálkozással és nemtörődömséggel nem sok hálát tanúsítunk e nagyszerű adományért. Egyszer a templomban, ahol a miséken a könyörgések föl olvasásában is közreműködött, a megbeszélt szöveghez még önszorgalomból hozzátette, hogy add Uram, hogy fogunk egészségéhez és a fogkő lerakódásának megelőzéséhez legyen elegendő kitartásunk és világosítsd föl elménket, Uram, hogy ennek fontosságát belássuk, mire a gyülekezet rá is mondta, hogy add meg nekünk, Urunk, de a pap azért szóvá tette, hogy ilyen profán dolgok mégsem az istentiszteletre valók. Nagy vita kerekedett ebből, mármint Isten nagy adományáról és az egészségről, s Klotild főnővér azzal gyanúsította a tisztelendő urat. nem tartja tiszteletben Isten törvényeit, miszerint nem elég Istenhez fordulni egészségünk érdekében, hiszen Isten nem orvos, de még fogkő-eltávolító szakember sem, ehhez nekünk kell hozzájárulnunk, Isten adja hozzá a fölismerést és kitartást. A plébános kínjában vakvágányra vezette az épületes eszmecserét és arra gondolt, Klotild főnővérnek bizonyára valami problémája van, háromszor is keresztet vetett és elmondott egy rózsafüzért Klotild főnővér lelki üdvéért, családi életének rendezéséért. Ezzel szemben Klotild ebben semmi problémát nem látott, meg volt magával elégedve, sőt úgy is lehetne fogalmazni, hogy önelégült volt, s ezzel számára a kielégülés kérdése ki is merült. Undorral és szégyenkezve gondolt vissza, ha ugyan eszébe jutott, fiatalkori tévútjaira, nem is tudta elképzelni, hogyan vetemedhetett ilyen nevetséges gyakorlatokra. Egyre jobban elmerült a feminisztikus vallásosságban, és harcos híve lett a nők emancipálódásának és pappá szentelésének, s emiatt azt is fontolóra vette, hogy áttér az ágostoni hitvallásra, de mély hagyománytisztelete meggátolta ebben. Arra összpontosított tehát, hogy kapcsolataiban szívélyes legyen az emberekkel, így is kifejezésre juttatva női felsőbbrendűségét. Megtanult ennek érdekében egy bizonyos mosolyformát is, de ezt otthon sohasem alkalmazta. Sajnos nem vette észre, hogy közben vallásossága a kötelesség istenítésévé változott, mert szerinte a kötelesség mindennél előrébb való. Credója a tisztogatás, takarítás, mosás és hasonló dolgok lettek, emiatt a templomlátogatást is egyre jobban elhanyagolta, s azt az ideológiát agyalta ki hozzá, hogy ezzel nyilvánítja ki hitét a legtökéletesebben. Önmaga előtt is titkolt reményeiben egy olyan ország uralkodójának képzelte magát, amelyben a rend és tökéletes tisztaság a legfőbb törvény, vagyis hiányos fantáziája szerint az egyhangú fekete-fehér rend. Az ilyen országban férfinak, a rendetlenség Apácaszonáta
