Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Aich Péter szinonimájának persze semmi keresnivalója nem volt. Ha néha bátortalanul megkérdezték, ugyan miért nem ment férjhez, olyan ideális elképzelésekkel traktálta a gyanútlan kérdezőt, annyira homályos körvonalakban jellemezte a férjnek megfelelő egyént, hogy abból mindenki arra következtetett, olyan személy nem is létezhet, s ha mégis, akkor abszolút lélektelen, s Klotild főnővér bizonyára nem aludt jól az éjjel, ha ennyire félrebeszél. Elméletének sajnálatos hiányossága azonban az volt, hogy ez a kény- szeridealizált alsóbbrendű lény semmiképpen sem passzolt az Éva-elméletbe, sőt egyenesen ellentmondott annak. Ha lett volna, aki figyelmeztesse erre, ő lett volna az első, aki ezt határozottan elutasította volna. Elképzelései szerint tehát elégedett volt, hiszen köreit senki és semmi nem zavarhatta. Ha voltak néha ábrándjai, csak a rend országáról álmodott, de azt is csak elvétve és akaratán kívül, mivel az ábrándozás nem tartozott a szigorú rend tartozékai közé, inkább ellenkezőleg. Ha egyszer újjászületik, mondogatták róla az emberek, bizonyára robot lesz, lelketlen és kíméletlen rendcsináló robot. Közben azért megbarátkozott a testével, jobban mondva kiegyezett vele, mert saját tisztántartását másképp nem tudta volna megoldani. Körömszakadtáig súrolta magát, különös előszeretettel nőiességének kellékeit, amíg rá nem jött, hogy ezt nyilván azért csinálja, mert ráadásul kellemes is. E fölismerés után ilyenkor tányérmosogatásra vagy gyomlálásra igyekezett gondolni, nehogy holmi megvetendő önkielégítés-féleség kerekedjen ebből. Egyszer egy nővértovábbképző tanfolyamon vett részt, ahol kötelességtudó szorgalommal jegyzetelt. Az iskoláztatás végén bankettet rendeztek, amelyre minden részvevő, így Klotild főnővér is hivatalos volt. Nem szívesen ment, de a kötelesség az kötelesség. Mivel a véleménycseréken is kötelességtudón vett aktívan részt, meg hogy azért Éva-elméletéből származó feminista értékeit is lehetőleg sikeresen terjeszthesse, eléggé ismertté vált a szónokló szfinx, ahogy a tanfolyamon elnevezték, miközben fogadásokat kötöttek, ki tudja mosolyra bírni. E mulatságtól csak egy bizonyos Márai doktor tartózkodott, mondván, hogy szerinte ez a feltűnően bizonygatott vallásosság nemi éhséget leplez, gyógykezelni kéne vagy jól megizélni, akkor megnyugodna. Véleménye csak részben igazolódott be. A fogadásokat követően mindenki személyesen koccintott vele, és hiába kortyolgatott a lehető legkevesebbet, sikerült életében immár másodszor jól becsípnie. Ez úgy nyilvánult meg, hogy Eva-elméletét kezdte félreérthetetlen célzásokkal pedzni. Ennek következtében különböző szellemeskedő megjegyzések célpontja lett, és még inkább koccintgattak vele, míg az egyik sofőr, akit az alkoholfogyasztás mélabússá tett, meg nem sajnálta és félrevonta, mondván, ezekkel nem érdemes beszélni, csupa hülye, őt is, ha próbál nekik megmagyarázni valamit, csak kinevetik, mert nem értik a magasröptű dolgokat, csak a saját szűk szakmájukat. Klotild főnővér a bortól és a lelkét simogató szavaktól igen ellágyult, és teljesen megfeledkezve magáról túlságosan engedékeny lett, amit a sofőr hamarosan meg is bánt Klotild telhetetlensége miatt. Másnapra teljesen kinyiffant, bár alkoholfogyasztására való tekintettel nem sokra emlékezett, Klotild nővér viselkedése szerint ítélve, aki csak hűvös biccentéssel üdvözölte a következő napon, pedig úgy vélte, inkább csak álmodta a történteket. Pedig Klotild főnővér részéről ez is csak
