Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - FÓRUM - L. Erdélyi Margit: Auditív jegyek a tolmács kommunikációjában (tanulmány)

Auditív jegyek a tolmács kommunikációjában

Választott témánkból adódóan mi a tolmácsmesterség néhány olyan részkérdésével foglalkozunk, amelyek — úgy véljük — az eddigi gyakorlattól eltérően több szót érdemelnek, azért is, mert jobbítható/javítandó jelenségekről van szó.

Nincs könnyű feladatunk, amikor egy bonyolult egységes rendszernek — azaz a tolmács kommunikációjának komplexségét megbontva — csupán az auditív jelenségekkel foglalkozunk. A rendszeren belül ugyanis minden mindennel összefügg, legyen az verbális vagy nem verbális közlés, kommunikációs vagy metakommunikációs jelenség. A hazai (szlovákiai) szakmunkák javarészt Anton Popovic3 műfordítói kommunikációs sémáját tartják applikál- hatónak a tolmácsolás folyamatában, mivel modellértékénél fogva a metodikai eljárások hozzá igazíthatok. Ezt teszi Alojz Keníz4 is egyetemi tankönyvében. Keníz a tolmács személyét a kommunikációs helyzet tényezői sorában logikusan az előadó (az expediens) és a befogadó (a percipiens) közé helyezi. Úgy véljük, az egységes rálátás kedvéért (Sallai nyomán) érdemes felsorakoztatnunk a tolmács személyiségjegyeit, amelyeket Klaudy Kinga5 a fordítás elméleti kérdései között a pályaalkalmasság kritériumainak is tart. Mi úgy látjuk, témánk vázolt részproblémái szoros összefüggésben funkcionálnak az általuk felsorakoztatott személyiségjegyekkel:

— tudjon gyorsan reagálni,

— képes legyen tűrni az egyhangúságot,

— legyen benne nagyvonalúság,

— legyen magabiztos, a külvilág felé nyitott,

— képes legyen a figyelmét megosztani,

— legyen jól tréningezett memóriája,

— tudjon visszacsatolás nélkül dolgozni,

— viselje jól a stresszhelyzeteket,

— legyen kellő intelligenciája,

— képes legyen az alárendeltséget elviselni,

— legyen kellő szociális intelligenciája,

— képes legyen ráhangolódni a partnerekre,

— képes legyen az önkontrollra,

— legyen műszaki érzéke,

— a tolmácsolási feladat végzésekor legyen jó pszichikai, fizikai állapotban.

A felsorolt személyiségjegyek némelyike lehet pontosítandó vagy vitatható,

az azonban kitűnik a vázolt kritériumrendszerből, hogy a több nyelv ismerete nem hozza magával automatikusan a fordítás és tolmácsolás metodikájának ismeretét is. Tény, hogy nem mindenki tud idegen nyelvre fordítani, csupán az anyanyelvére. Van, aki az írásos forma mellett dönt fordításkor, van akit a szóbeli megformálás vonz. Különbözőek az átkódolási szakasz stratégiái, ha egyidejű (szinkron) tolmácsolásról van szó (ezen belül az élő-suttogó vagy a gépi megoldásról) vagy, ha konszekutív módon közvetít valaki (ismert vagy kevésbé ismert anyagot, szemléltetéssel — mint vázlat, vetítés — vagy anélkül stb.).

Mi ezúttal a magyar nyelvre történő konszekutív tolmácsolás néhány paranyelvi6 tényezőjét tekintjük meg, merthogy előző megfigyeléseink jobbá