Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
A műfordítás - irodalmi fenomén unt seyn zagheit. Do antwurt in dér alt. O ir verzwifelten unwissenden wann ir wisten wen ich flühe oder fürcht, ir wurden tnein nit spoten. Alsó beschieht oft dz dér gmein thörecht mann dér wysen spot und nachredet vm yr thun und wisste er die sach er bedácht in wolgethon. A német szöveg magyar fordítása: A három kecskegida látott egy öreg bakot félve menekülni, és kicsúfolták gyávaságáért. Mire így felelt nekik az öreg: Ó, ti kétségbeejtően tudatlanok, ha tudnátok, kitől szaladok, kitől félek én, bezzeg nem gúnyolódnátok. Gyakran megtörténik, hogy a közönséges és ostoba ember kigúnyolja és szidja a bölcset valamely tette miatt, pedig ha tudná, miről van szó, meggondolná magát. Heltai műfordítása (adaptációja): Három gyermekdid kos áll vala az út mellfitt, játszodozván egymással. Azonközbe juta egy agg kos, mely igen fut vala az utón. Azt meg kezdék a gyermekdid kosok nevetni és csúfolni. — Hők, mint fut az aglemus! Bezzeg erősen rázza a ködment! Talán mind elhugyozta magát, oly igen fél. Ó szégyen, agg vigyor! Feleié az agg kos: — Vaj bolondok! Ha tudnátok, ki előtt futok én, bizony tü is elmennétek! Mondának: — Jól tudjuk, hogy farkas előtt futsz el. Az anyánk is gyakorta avval akar megijeszteni. De minap látánk egyet: bolondság attól félni! Lám, sem szarva, sem körme! Hosszú ugyan a farka: de kinek mit árthat avval? Minekünk jó ködmenünk és szarvaink vadnak. Ha eljő, úgy deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nemjót ctc. És midőn eképpen még kérködének, eljuta hertelen a farkas. Látván azt a kosok megijedének, elfutamának, ki imide, ki amoda. És a farkas egyénként megfogd őket, megfojtá és megevé őket; de az agg kos megmeneködék. Értelme. E fabula azt jelenti: mely igen veszedelmes legyen a vén és eszes embernek tanácsát megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor, és nagy sokat tulajdonit magának: de ha reájut annakutána, úgy vészen bizonyságot magáról, hogy semmi volt az ő dolga és héjában való minden kérködsége. Nagy bolondság azt magának tulajdonítani, ami nincsen. Továbbá erre is int e fabula, hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta leszen az, hogy attól veretik meg, és meggyőzetik az ember, akit ő semminek vélt és mindenképpen megutált. Ha a farkasnak nincsen szarva és körme: vagyon igen hegyes foga, kemény nyaka és igen bátor szüve. Ezokáért tarts ellenségedtől, és noha együgyü, de - et formica habét suam iram. A kiválasztott példa is bizonyítja, hogy Heltai nem csupán lefordítja, hanem továbbfejleszti a történetet. A német fabula ott kezdődik, ahol az agg kecskebak kioktatja a fiatal kosokat. A magyar fordításban viszont a vén kos
