Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
Alabán Ferenc megmenekül a farkas elől, de a gúnyolódok pórul járnak. Ezzel a megoldással Heltai lezárja a mesét, igazságot szolgáltat, s ugyanakkor mozgalmassá is teszi a történetet. Figyelmet érdemel a gúnyolódásokból fakadó frissítő humor, melynek szinte művelődéstörténeti értéke van. Heltai Gáspár fordítói módszere írói-alkotói módszerként is felfogható. Az eredeti és a fordítás között legtöbbször tartalmi és stílusbeli különbségek vannak. A gyakran néhány soros történetek Heltainál kész novellává kerekednek. írói fejlődésének bizonyítéka, hogy míg mesefordításai kezdetben áttételesen, magyarázatot igényelve, s csak az értelmezéssel együtt juttatják kifejezésre a társadalomkritikát, addig kötete vége felé a gazdagabb művészi alakítás, a fejlettebb szépírói ábrázolás és a valóságelemek egyre gyakoribb előfordulása figyelhető meg. A mesék történetei már az értelmezések nélkül, önmagukban is megállják helyüket, s elérik a várt hatásértéket. A több évezredes mesekincset Heltai fordításával a korabeli magyar viszonyokhoz alakította úgy, hogy valóságos áttörést hajtott végre a szórakoztató elbeszélés, illetve a szélesebb társadalmi és emberi konfliktusokat valóságosan ábrázoló művészi igazság irányában. * * * A 16. században egyre több teret követelő könyvnyomtatás nagyban átalakítja a magyar művelődés és irodalom képét. Ehhez hozzájárul a (mű-)fordítás, mely még alapjában humanista ihletésű, de már magán hordozza a reformáció jegyeit is. A fordítók nem mondanak le a szórakoztatás szándékáról, de nem feledkeznek meg a célszerűségről, a közérthetőségről és az erkölcsi tanulságokról sem. Az Ezópus-meséken kívül ekkor további világi prózai művek láttak napvilágot magyar fordításban. A Ponciánus históriája, mely a világirodalom szépprózájának egyik „kézikönyve”, ekkor két magyar fordításban is megtalálta a maga útját: 1573-ban Bécsben Eberus Balázs nyomtatásában jelent meg, s ugyanebben az időben Heltai Gáspár is közzétette. A könyv ősi magja egy indiai mesefüzér, melyben a különféle élethelyzetek és sorsok változatos ábrázolása a fordulatos, eleven és szemléltető stílus próbája, az írói és egyben fordítói tehetség próbaköve. Ponciánus históriájának a Heltai-féle átdolgozása a magyar reneszánsz prózának éppen olyan figyelemre méltó és sikerült terméke, mint a fabulák, s így további jelentős lépésnek számít a magyar nyelvű világi szépirodalom fejlődésének útján. A történelem szinte valamennyi emberi bölcsessége belesűrűsödött abba az anekdotáskönyvbe, melynek fordítását a 16. században többször is kinyomtatták magyar nyelven. A Salamon és Markalf-történet népszerűségét jelzi az a tény is, hogy Tinódi Lantos Sebestyén már 1548-ban emlegette és Heltai kolozsvári nyomdájában is kinyomtatták. Markalf saját megaláztatásaiért is elégtételt vesz azokkal a vaskos tréfákkal, amelyeket megenged magának Salamon királlyal szemben. Új dolognak számít ez, mégis csupán furcsa és bizonyos értelemben torz villanás, olvasmányélmény, nem egész, mint Pesti Gábor, később Heltai és Bornemisza, vagy akár a bécsi Ponciánus szépprózája. A bölcs gondolatok ui. nincsenek összefüggésbe ágyazva. Ebben a műben elmés ötletek követik egymást, melyeket Markalf fűz egybe, kinek típusa és alakja az irodalomban később is szinte újból vissza-visszatérő és örök életű
