Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
Alabán Ferenc A műfordítás - irodalmi fenomén (A magyar nemzeti irodalom formálódásáról három tételben) Diákjaimnak ajánlom 1. A MŰFORDÍTÁS HELYE ÉS FUNKCIÓJA A RÉGI MAGYAR IRODALOM KONTEXTUSÁBAN „...oly kedves folyjék, mintha először magyar embertül, magyarul íratott volna.” (Pázmány Péter) A régi magyar irodalom fogalmának körülhatárolásakor nem indulhatunk ki a mostani irodalom-meghatározásból, mert nem szorítkozhatunk csak az írott, műalkotás jellegű, magyar nyelvű és a nemzeti fejlődés vonalába eső művekre. Tekintetbe kell venni a szóbeli költészetet, a nem szépirodalmi műfajokat, a latin nyelvű irodalmat és az ún. összmagyarországi irodalom is része a vizsgálódásoknak, amíg a magyar nemzeti irodalom, s hasonlóképpen a Magyarországon élő többi nép nemzeti irodalma ki nem bontakozott és önálló útra nem tért. Nyelvi szempontból tehát nem homogén irodalomról beszélünk, hiszen például a latin nyelven írt szövegeket egészen a 18. század végéig indokolt a magyar irodalomtörténet részeként kezelni. A régi magyar irodalomnak e felsorolt sajátságai nemcsak a vezető európai irodalmaktól való bizonyos fokú lemaradását tükrözik, hanem a modern irodalmak kialakulásának a nyugat-európaitól eltérő, kelet-európai útját is. Mindezek mellett a régi magyar irodalom szervesen kapcsolódik az általános európai fejlődéshez; korszakai, az ősköltészetet kivéve (középkor, reneszánsz, barokk) is megegyeznek, legfeljebb némi kronológiai eltolódás figyelhető meg. A magyarországi középkori kultúra megteremtésében a legfontosabb mozzanat a latin nyelv és írás elterjedése és meghonosodása volt. Az egyedüli írástudók az egyházi emberek voltak, s a világi igényeket kielégítő írásműveket is ők szerkesztették. Az egyházi szükségleteknek megfelelő könyveket kezdetben behozták, majd másolták és fordították. Az egyházi és liturgikus könyveken túl a jogi és államtudományi irodalom, a történetírás dokumentumai és az egész vallásos irodalom kibontakozása a latin nyelvhez kapcsolódtak. Az egyházi irodalom műfajai közül a prédikáció és az imádság volt az a kettő, amelynek révén az egyház a néppel érintkezett, s mely így a legkorábban jelentkezhetett magyar nyelven. A legrégibb fennmaradt magyar nyelvű szövegemlék, a Halotti beszéd és könyörgés, a sírnál elmondandó magyar beszéd egy latin temetési szöveg (prédikáció) szabad átdolgozása, a hozzá
