Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)

A műfordítás - irodalmi fenomén

tartozó könyörgés pedig egy latin imádság szó szerinti fordítása. A Pray-kóde- xet, melyben megtalálták, 1228 körül Deákiban és Taksonyban misekönyvként használták. A szöveg másolat voltára több jel is mutat (másolási hibák, archaikus helyesírás), ami arra enged következtetni, hogy már előbb is létezhettek hasonló átdolgozások és fordítások. A szöveg lendületes első részén semmi kezdetlegesség nem érződik, a latin nyelv hatása nem rontotta meg a fordító nyelvérzékét. A latin nyelv bizonyos stiláris elemei sikeres fordításban jelennek meg magyar nyelven: „a morte morieris” fordulatot példának okáért a fordító nemcsak visszaadja magyar nyelven, hanem a szót meg is háromszorozza „hálálnék haláláal holsz”. Feltételezhető, hogy a szöveg ünnepélyes stílusára előnyösen hatott a gregorián dallamvilág, melynek köszönhetően a ritmikus lejtések önkéntelenül beleszíneződtek a szövegbe. Ezt bizonyítja a nyelvemlék néhány kezdő sora:

„Eredeti olvasás szerint:

Láttyátok feleim szümtükhel, mik vogymuk. Isa pur es cho- muu vogymuk. Menyi miloszt- ben terümtevé elevé miü ise- müköt, Ádámut, es odutta vola neki paradisumut házoá. Es mend paradisumben volou gyi- milsiktűl mundá neki élnie..”.

(Pais Dezső olvasata szerint)

Mai értelmezés szerint:

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vgyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté először (isten) a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul (lakóhelyül). És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen... (Benkő Lóránd értelmezése szerint)

A szöveg második része, a könyörgés, irodalmi és stiláris szempontból kevésbé hatásos, mivel a fordító tekintettel a szöveg hivatalos, betartandó voltára kénytelen volt szolgai módon követni a latint. A latin mondatszerkesztés pedig szokatlan volt a korabeli magyar nyelv számára.

* * *

A középkori magyar fordításirodalom fontos részét képezték a prózai történetek átültetései. Anonymus gestája tanúskodott arról, hogy a középkor két legelterjedtebb ellovagiasított regényes történetét, a Trója- és a Sándor-ré- gényt a ÍZ század második felétől a magyarok is ismerték. Filológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy léteztek ezeknek a lovagregényeknek magyar nyelvű változataik is, melyek alapul szolgáltak a délszláv fordításoknak. A délszláv Trója- és Sándor-regény szövegének különlegessége, félreértése csak magyar közvetítő szöveg alapján jöhetett létre. E délszláv szövegek alapján lehet Hadrovics László kutatásai értelmében az elveszett magyar lovagregények tartalmára és keletkezési körülményeire következtetni. A magyarból készült délszláv változatok ugyanis tartalmilag nem egyeznek egyik ismert latin vagy görög nyelvű szöveggel sem, viszont jelentékeny hasonlóságot árulnak el Anonymusnak a Gesta Hungarorumban megfigyelhető írói modorával és technikájával. Nagy Sándor regényes életrajzát valószínűleg a 13. század elején