Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - Václav Pankovčín: Menj, hív az öcséd (novella)

Menj, hív az öcséd

Ez történt délelőtt. Este az asszony megmelegítette a téglát, és betette az ágyba.

— Jobban érzem magam. Lehet, hogy mégis segített a pap. A levest is megettem, és a torkom sem fáj már.

Bekapott két tablettát — egy nyugtatót és egy altatót —, és lefeküdt.

Az ember éjféltájt riadt fel.

— Istenem, csinálj valamit — ordította —, mert rögtön megfulladok!

Kiugrott az ágyból, meggyújtotta a lámpát.

— Hol van?

— Itt, itt áll mellettem.

Gyertyát vett elő és szenteltvizet.

— Imádkozz — parancsolt rá az asszonyra.

— Jaj, imádkozom, de nem segít. Majd a szellemhez fordult: Mil’kó drágám, ne, ne, ne!

— Félek tőled — mondta reggel az ember az asszonynak. Egyszer még éjnek idején elmenekülsz az erdőbe vagy felakasztod magad, netán elvágod a torkom, amikor alszom. Sajnos, ha az embert megszállja a tisztátalan lélek, azt csinál vele, amit akar. Megyek megkeresni azt a papot, akit az asszonyok ajánlottak.

Vasárnap eljöttek a gyerekek.

— Azért hívtalak benneteket, hogy lássátok, mi van anyátokkal.

Amikor befejezte a mondókáját, a legidősebb fiával autóba ültek, és elmentek Linaresba. Ott már tudták, miért jöttek. Megálltak a papiak előtt, és csendben beszélgettek.

— Nem fog sikerülni — mondta az embernek egy idősebb nő, amikor elment mellette.

— Miért ne sikerülne?

— Ki van merülve egy másik szellemtől. Nem könnyű feladat az ördögűzés. Várhatnának néhány napot.

Az ember hátat fordított az asszonynak.

— Menni fog — mondta.

A pap a hátsó ülésen ült, a szemeit behunyta. Félúton az autó elkezdett ugrálni, jobbra-balra rángatózott, a sofőr izzadt, s megpróbált ura lenni a kocsijának, gázt adott, de a kocsi mégsem nyugodott meg.

— Istenem, mi történik? — kérdezte a paptól.

— Meg akar minket ijeszteni. Nem kell tőle megijedni. Állj meg, fiam!

A pap kiszállt. Térdre ereszkedett az út közepén, imádkozott, tömjént füstölt, és szenteltvízzel locsolta meg az autót.

— Elment — mondta, amikor befejezte.

A szobában rend volt és tisztaság: az asztalon fehér abrosz, rajta feszület és ezüst gyertyatartóban égő gyertya. A család a fal mellett ült, az asszony az asztalnál, a fejét lehajtotta.

Bejött a pap, nem szólt semmit, szinte észrevétlenül intett a fejével. Levette a kabátját és felakasztotta a szarvasagancsból készült fogasra. Az ostyát, a szenteltvizet és az imakönyvét kitette az asztalra. A füstölőt az ember kezébe nyomta, hogy tartsa, amíg ő imádkozik. Aztán letérdelt a földre. Behunyta a