Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - Václav Pankovčín: Menj, hív az öcséd (novella)

Václav Pankovčfn

— Az orvos rajtam nem tud segíteni. Tudom, hogy mi bajom van. Ő fojtogat. A lelke nyugtalan.

— Hülye vagy, asszony, hogy fojtogatna, amikor már meghalt?! Elmész az orvoshoz, és kész!

Elment. Az orvos megnézte, injekciót adott és nyugtatókat írt fel.

— Az idegek — mondta.

Az ember este a szokásos társasággal ült a kocsmában. Kártyáztak.

— De furcsa vagy — mondta Skysl’ak. — Egész este nem szólsz egy szót sem.

— Gond van az asszonnyal. Éjszaka nem alszik, reggelre fel van dagadva a torka, és azt mondja, hogy az öccse jár kínozni.

— Mit mond? — kérdezte a süket Dedo Veliky.

— Hogy a megboldogult öccse jár fojtogatni!

Az öreg gondolkodóba esett.

— Bizony, vannak ilyen esetek. így fojtogatta az öreg Bíreskát az ura, akit az megölt az erdőben. Csak akkor hagyta abba, amikor kiűzték belőle az ördögöt. Ki kell űzni az asszonyból is, s akkor majd nyugta lesz tőle.

— Már mondatott érte néhány misét, de nem használt — vetette ellen az ember.

— Az ördögűzés segít. Higgyél nekem.

— A rákövetkező vasárnap az ember elkísérte az asszonyt a paphoz Elmondták neki, hogy mi járatban vannak: az emberek azt mondják, hogy csak az ördögűzés szabadítja meg a rossz szellemtől. A pap bólogatott.

— Jól van, tehát, akkor legyen ördögűzés.

Az ördögűzés utáni nap néhány asszony jött látogatóba.

— Nos, hogy van? — kérdezték.

Az ember csak rándított egyet a vállán.

— Még rosszabb — mondta. — Mintha megbolondult volna. Egész éjjel kínozta. Felébresztett, és azt mondja: — Jaj, ember, rosszul vagyok. Meg akar fojtani! Most alszik, de azt mondja, hogy még jobban fojtogatja, ha imádkozunk érte, vagy emlegetjük őt valaki előtt.

Az asszonyok leültek az ágyhoz. Imádkoztak. Levegő után kapkodott, nyögött, csontos ujjai a dunyhába kapaszkodtak. Az asszonyok felköltötték.

Kinyitotta a szemét.

— Itt van! Fojtogat. Meg akar fojtani. Már fényes nappal sem hagy békénr elég, ha csak elszenderedem.

Az asszony elcsukló hangon beszélt.

— Állandóan magam előtt látom. Hideg, teljesen jéghideg. Fogja a torkom és fojtogat. Nem bírok levegőt venni. Kegyetlenül csipked és ver. Egész éjszaka nem alszom, és ha pirkadatkor egy kissé elszundítok, rögtön róla álmodom. Reggelre úgy elgyengülök, hogy nem tudok kikelni az ágyból...

Az egyik asszony megszólalt:

— Itt csak egy segítség van. Egy öreg pap, az majd kiűzi az ördögöt. Azt kell elhívni.

A többiek nem szóltak semmit.