Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Tornai József versei (Távol harangok pünkösdi menete, Himnuszok örök andezitszobrai, A világ szíve)
Tornai József versei A világ szíve Mi volt neked e lelki nász? Meggyűlt seb és borogatás. S a hűthetetlen nemiség? Atommagokban a sötét. És a képzelet és a vágy? Vittek a testnél is tovább. S az ámulat s a gyűlölet? Mind a kettő a lényeged. S ha most megölnéd magadat? Ketten sírnánk a rög alatt. S ha megcsókol e síri nő? Virágágy lesz a temető. S ha nyílna egész föld-ölem? Az a humusz volna a menny. De mennybe szállni nem akarsz? A menny? Csak metafora az! Már én is csak jelkép vagyok. De benne minden démonok. Szóval így is látsz, testben-úr? Ölellek kábulatomul. A halál vagyok, nem gyönyör. Szépséged vérig tündököl. S ha elveszít öreg agyad? A világ szíve visszaad. A világ szíve? Semmiség! Az űrből bújik ki a lét. A lét: kín, őrület, magány. Istenben fény lesz minden Árny.
