Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Nádas Péter: A szabadság tréningjei
Nádas Péter úgy gondolom, kíméletlen hidegből és üres csábításból vagyok összerakva, s önmagamat pillantottam meg benne azon a régi éjszakán. Még ennyi idő múltán is kell legalább egy szó, amivel megbosszulhatom a látottakat és az elmulasztottakat. Nem tudom. Üres, fehér falak. Az óriás kínai lámpaburában, mely fehér és rizspapír, friss a fény. Valószínűleg most gyújtottam fel, most indultam el, hogy a hálószobából a fürdőszobába menjek. Nappal és éjszaka sötét volt ezen a hosszú, végtelenül hosszú és magas folyosón. Ritkán használtam. Különösen akkor lett veszélyes, amikor már negyedik vagy hatodik napja nem léptem ki a lakásból, s még telefonon sem váltottam szót senkivel. Akkor még jobban recsegett ezen a hosszú folyosón a padló. Mintha valaki jönne a hátam megett. Valószínűleg azért választottam egy másik utat, ha meg akartam közelíteni a fürdőszobát. Ne kelljen hallanom ezeket a reccsenéseket a hátam mögül, ne érezzem a bordáim között a kést vagy ne lépjen ki valaki a folyosó legvégén a félig félrehúzott függöny mögül. Ne legyen olyan az életem, mint egy angol rémregény. Inkább a dolgozószobán és az előszobán keresztül mentem ki. Akkor éppen csak át kellett rajta kelnem. Mindössze két-három lépés, egyetlen reccsenés. így sem volt kevésbé rémes, hiszen az óriási, fehér, kónai lámpa ilyenkor még üresebben világított. Tulajdonképpen szép és békés fénye volt. Más dolgokkal is van így az ember. Tisztelet Luthernek (1983)
