Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Tornai József versei (Távol harangok pünkösdi menete, Himnuszok örök andezitszobrai, A világ szíve)
Tornai József versei Távol harangok pünkösdi istene Távol harangok pünkösdi szavát hallom, ha áldón gondolok reád, istenem, szellőm, zengő pagonyom, guruló nap a homokdombokon, miért nem adhatsz fészket, örököt, miért hullok az elhullók között, miért nem őrzői, mikor félni kell, mert turján, vadvíz a mélyébe nyel? Ha anyám lennél egyszer, mint anyám, ha eljönnél ide egy délután s karodba fognál, síró kisfiút, nem volnék ilyen féreg-nyomorult. Tudom, tudom, mi elvégeztetett, semmi se mossa le a vér-jegyet a homlokomról, s nincs arra idő, hogy megforduljon az éjbe-vesző. Pedig fölcsengő harangod szaván nekiindulnék, és csak mondanám imámat hozzád, s erdő-öleden csuknám le álmok álmától szemem, míg szél nyerít föl és akácfa nyög meglapuló vályogházunk előtt, s köszöntené fűlángjával a rét távol harangok pünkösdi istenét. Himnuszok örök andezit-szobrai Bokrokon a sárgára kínzott levelek mit mondanak? Feketerigó-fészkek nyitott könyvei mit mondanak?
