Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - Tóth Judit versei (Útra hívás, A lányarcok, Fiatal nyár)
Tóth Juciit versei A VÁNDORLÁSOK KÖNYVE című ciklusból Útra hívás Felejtsen el egészen arra a hosszan tartó pillanatra, amíg egyenesen haladva új meg új ébredéshez ér. És csak járkáljon szabadon, csak vándoroljon elhagyottan zsúfolt, idegen városokban, ahol csúcsíves ablakok rejtelmes lámpafénye lobban. Előtte oly sokféle út van, járhat lejtőkön, szakadékban, de ne csak fákra, tengerekre láthasson rá még friss figyelme. A vidék csonthéját lefejtve oda nézzen, ahol lakoznak a föld alá lesüllyedt falvak, szénfák, átérzett kövek. Mi ott egyszeri és veszendő, azt mind világosan kicsengő néven nevezze meg. A lányarcok Míg más utakra, más terekre, más évszakokba látogat, már nem gyanútlan képzelet lát távlatos kalandokat.
/
