Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - Szalay Adriana: Varázslás (vers)

Szalay Adriana

Varázslás

Örökbe fogadtam egy utcán talált gyermeket

— mondd, jól csináltam?

És álruhába öltöztettem

— mondd, rosszul tettem?

Házat, ruhát, ételt, játékokat

— és gondolatokat adtam-e vajon?

Mint kavics lapultam meg a folyószélen, vagy cigánytáncot jártam, ha jól ment minden.

— Hát persze, hogy adtam, porszemként egyre mindent, s mikor a szabadsághoz értem Majd semmibe ért a tekintetem, s királyként ültem porhalmomon.

Vártam valamit, viszonzást vártam! Q jaj!

— Már nem kérdezem, tudom, rosszul tettem. Csöpörészést hallok a folyóparton,

kavics voltom fájlalom;

sikos hátú hal csobban előttem a vízen,

és a cseppek halkan neszelve mondogatják:

— szeretetet vártál, te balga cigánylány. Varázsolok, és most kitárom karom, halott gyermekemet szorongatom...