Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - TALLÓZÓ - Halász Péter: Szükségünk van-e a hagyományra a harmadik évezredben?
TALLÓZÓ ra is érvényesülő szokás, ízlés, erkölcs, felfogás.” Ebben lényegében benne van majdnem minden hagyományra jellemző ismérv. Ballagi Mór azt írja 1867-ben a hagyományról: „Nincs leírva, hanem szóbeli előadás útján száll nemzedékről nemzedékre.”„bevett szokás — teszi hozzá egy másik értelmezésben. A Révai Nagy Lexikon szerint: „Nemzedékről nemzedékre öröklődik, szájról szájra száll" Az angol lexikonok a tradíció címszó alatt rendszerint a szóbeliséget, és a nemzedékről nemzedékre való átadást, az időbeliséget értik. Ugyanígy értelmezik a román lexikonok is. A német lexikonokban új elem az értékesnek tartott kulturális kincsek továbbadása, és az erkölcsi normák hangsúlyozása. A magyar néprajzi lexikon szerint a hagyomány: „Közösségi magatartásformák és objektivizációk nem örökletes programja, a kultúra in variáns-rendszere, a kultúra grammatikája.” A szócikket fogalmazó Istvánovits Márton fontos megállapítása, hogy a „hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele, az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, amennyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják, amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését.” „A hagyomány nem egyéb, mint szimbolizált jelrendszerek összessége. ” II. Ezek a megfogalmazások — amelyek nyilvánvalóan korántsem merítik ki a témával kapcsolatos irodalmat, csupán szemelgetnek belőle — minden esetre felvetnek néhány kérdést. L A szájhagyomány és az írásbeliség viszonya. Az irodalmi megfogalmazások többsége szerint az a hagyomány, ami nincs leírva. Általában a népek történelmének kezdetében gyökerezik a hagyomány. Apáról fiúra szálló dal, formakincs, magatartás- és szokásforma. Hagyomány tehát minden, ami a népélettel összefügg, de nem került lejegyzésre. Ezek a megfogalmazások fölvetik a kérdést: attól, hogy lejegyezzük az eseményt, a fogalmat, a jelenséget, vajon megszűnik, mint hagyomány? Ha felvesszük magnóra a népdalt, videóra a néptáncot, kikerül ebből a fogalomkörből? Vajon a vallási hagyomány megszűnt létezni azzal, hogy a Szentírásba foglalták? A hagyomány szellemi örökség. Ez igaz, de vajon mi változik, ha leírjuk, lerajzoljuk, filmszalagra vesszük? Egy falu története a hagyományban is él, az öregek a maguk módján tudták a falujuk történetét. Ennek klasszikus formája a szájhagyományban élő helytörténet. De ha egy tanár leírja és könyv alakban megjelenteti, akkor az megszűnik, mint hagyomány? Nem hiszem, talán csak egy másik kategóriába, másik dimenzióba kerül. Nyitott kérdések ezek! 2 A hagyomány és a közösség viszonya. A szellemi örökség lehet családi hagyomány, hiszen történelmünk során nálunk is sokáig a szájhagyományban élt a családfa, a genealógia. A honfoglalást követő századokban szokásban volt ez a köszönési forma: ki vagy és kik atyáid? És aki nem tudta fölsorolni legalább hetedíziglen a felmenőit, arról kiderült, hogy nincs tisztában a származásával, hiányos a szellemi öröksége, nincs hagyománya. A család
