Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - TALLÓZÓ - Molnár Jenő; Magyar tudományos kutatók és műhelyek Magyarország határain túl
TALLÓZÓ Számuk fajlagos súlya beszédes mutatója az illető ország vagy nemzet tudományosságának, művelődési és innovációs teljesítőképességének. Ország és a nemzet viszonyát tekintve megállapítható, hogy nem ritka az olyan eset, amikor a két kategória határa nem esik egybe. Ez a helyzet a magyarság esetében is, ahol a nemzet közel egyharmada az ország határain kívül él. Ebből következik, hogy ma a magyar kutatók is magyarországi és viszonylag nagyszámú külföldön élő magyar kutatókra oszlanak. A külföld jelző összefoglaló jellegű ugyan, de nem egyértelmű. Megkülönböztettünk kivándorolt (emigráns) és ún. autochton, a Kárpát-medencében élő kutatókat. Napjainkban Magyarországon az UNESCO közlése szerint a kutatásban és annak fejlesztésében tevékenykedő foglalkoztatottak száma 12 300 körül van. Ugyanakkor az MTA közel 1000 külföldi magyar kutatót tart számon. A fajlagos mutatók közötti különbség érthetően nagy; 12 kutató/10 000 magyar Magyarországon és 2,5 magyar kutató/10 000 magyar külföldön. GLOBÁLIS ELTERJEDÉS A magyar etnikum területi elterjedésével foglalkozók szerint a világ 193 országa közül 43-ban élnek magyarok. Ezekből 35-ben van nyilvántartott magyar kutató. Nincs olyan világrész, ahonnan hiányoznának. A legtöbb érthetően Európában van (627 személy, az ezres összlétszám kétharmada). Észak-Amerika következik (286,30 százalék), majd Ázsia (17), Ausztrália Óceániával (13), Dél-Amerika (7) és végül Afrika (mindössze 1 magyar kutatóval). Már a kontinensek szerinti megoszlás is elárulja, hogy a kivándorló fejlett térséget céloz meg, hiszen az Ázsiában élő 17 kutató közül is 15 a fejlett Izraelben él, 1 pedig a gyorsan fejlődő Thaiföldön. Az afrikai magyar kutatónak a Dél-afrikai Köztársaság adott otthont, amely tudvalévőén a fekete kontinens egyetlen fejlett országa. Ismert tény, hogy a különböző modern infrastruktúrát igénylő tevékenységi körök között a tudományos kutatás jár az élen. Felvetődik a kérdés, mi az oka a külföldi magyar kutatók viszonylag nagy számának és különösen nagyfokú szórtságának? Lehetnek történelmi, gazdasági, politikai és talán biológiai okok. így gondolnunk kell az igen gazdag magyar kulturális hagyományokra: a középkorra viszonyúló egyetemekre, a patinás kollégiumokra, a világjáró kiválóságainkra. Milyen színvonalasak lehettek azok a pesti iskolák, amelyek Nobel-díjasokat és más világszerte elismert tudósokat indítottak útnak! Tizenkét Nobel-díjasunk közül hét Budapesten született. A negatív okok közül hatottak a vesztes háborúk és a forradalmak, amelyeket kivándorlási hullámok követtek. Vonzerőként működő a már emigrációban élő magyar közösségek létezése, valamint a magyarság jó külföldi hírneve, különösen 1956 után. A biológiai okot illetően a kevertségre gondolok, ugyanis a népességgenetika törvényszerűségei szerint a keveredés előnyös. Lényegesek a szubjektív hatótényezők is: a biztonságosabb és szabadabb élet reménye, a jólét, az önmegvalósítás utáni vágy stb.
