Irodalmi Szemle, 2001

2001/7-8 - VISSZHANG - František Juriga: Számok (elbeszélés)

František Jur iga

Számok

A Malô Železnô nevű völgy végén, amely az Alacsony-Tátra gerincének keleti-nyugati irányú vonulatát követi, ósdi vándorkocsi áll. Hét feltáró bányász igényeit elégíti ki mint háló, konyha, ebédlő és lakóhelyiség Egy darabka felesleges, kihasználatlan hely sincs benne. Ebben a helyiségben élnek az emberek tizenhárom napon át: ha kint rossz idő van, akkor megszakítás nélkül, kivéve azt az időt, amit a bányában töltenek. Malô Železnô csaknem száz kilométernyire van a geológiai kutatóintézettől, ezért a bányászok vállalták a tizenhárom napos munkaszakaszokat, ami után egy hét szabad következik. Ez a beosztás már csak azért is megfelelő számukra, mert otthon mindenkinek van egy kis gazdasága s a szabad napokat annak művelésére fordítják. Nem könnyű élet ez. Nemcsak kemény izmokat és egészséget kíván, de jó idegeket és jellemet is. A legközelebbi városka Németlipcse (Partizánska Ľupča), ahol élelmet vehetnek vagy beülhetnek a kocsmába, több mint tíz kilométernyire van a vándorkocsitól.

Az ittlévő emberek sokfélék. Mind kinézésre, korra, természetre és származásra való tekintettel, mind azért, mert Szlovákia különböző csücskeiből valók. Csupán a munka és a minél többet keresni vágyás tartja őket össze. A munka nehéz, kiszámíthatatlan, hiányzik a napfény, s a bányász élete nemegyszer csupán azon múlik, hogy a társa a döntő pillanatban megőrzi-e higgadtságát és hajlandó-e kockáztatni, hogy a szerencsétlenül járt társán segítsen.

Az itteni férfiak között kivételt képez a harminckét esztendős Karol Durný, aki csak nemrég került a csapatba. Ján Pyšný helyébe lépett, akinek családja hamarosan újabb taggal gyarapodik.

— Ugyan ki volna hajlandó közületek két hétig a családtól távol élni minden kapcsolat nélkül, ha a felesége szülés előtti állapotban lenne? — kérdezte Ondrej Krútka, a csapat legidősebb tagja, aki lőmester és elővájár is volt egy személyben, amikor Jano bejelentette elhatározását, s a férfiak orrukat fintorgatva fejezték ki nemtetszésüket. Miro Slávik szólni is akart, de aztán csak legyintett, mintegy jelezve, hogy a legényembernek semmi beleszólása a nős férfiak családi ügyeibe. Amikor az aknász megmondta nekik, hogy Karollal egészül ki a csapatuk, csak legyintettek rá. Karol nem egészen egy évvel ezelőtt jött az üzembe Jáchymovból, miután a politikai foglyok amnesztiát kaptak. Az emberek hallomásból tudtak ezt-azt a jáchymovi munkatáborról meg a túlélőkről, akik átéltek ott jó néhány évet. Karol Durný bányász mivoltát elismerték, mert már bizonyította, hogy a munkában az eszét is használja, s nem veszti el a fejét a legsúlyosabb helyzetekben sem. Tudatuk alatt azonban