Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Ján Lenčo: A harmadik erotikus közjáték (elbeszélés)
Ján Lenčo Ebben a véleményében nemcsak az győzte meg, hogy Munlinka volt Karmoskovával utoljára, de az is, hogy férfiasan és öntudatosan viselkedett, egyszerűen szólva mint egy igazi tettes. És még jobban meggyőzte az, amit Kolaj és Dzuroska mondott neki kárörvendően — bár ez ellentmondott a vallomásoknak —, mikor egy percre megállt mellettük, és váltottak pár szót. Hogyan tudna az valami ilyesmit — hiszen mindenki tudja róla, hogy impotens. Kameník sokéves tapasztalatból tudta, hogy míg a nők a sikeresebbeket cafkáknak nevezik, a férfiak sikeresebb ellenfeleiket impotenseknek. Később azonban, még a folyosón, a cigarettaszünet alatt mélyebb és teljesebb véleményt alakított ki. Utána jött külön-külön Kolaj és Dzuroska. És mindketten ugyanazt vallották. Hogy Karmoskovát ő szabadította meg az ártatlanságától... Bizalmasan mondták ezt el neki, és Kameníknak suttogva meg kellett esküdnie, hogy nem mondja el senkinek. Ha ez így van, tűnődött Kameník, sétálva a folyosón és egyik cigarettáról a másikra gyújtva, az a legvalószínűbb, hogy — ha a szüzességét csak eggyel veszíthette is el — mindhárman lefeküdtek vele. Igen, erősítette meg, egészen bizonyosan mindhármuknak volt vele kapcsolata. És ha Kolajnál és Dzuroskánál kilencvenkilenc, Mulinkánál százszázalékos. Azért százszázalékos, erősítette magában a bizonyosságot, amit már megfogalmazott, az biztosan nem impotens, akiről ezt más férfiak állítják, és Mulinka volt a lánnyal utoljára, egyedül neki nincs alibije. Kíváncsian várta, hogyan járul hozzá az ügy megvilágításához a tulajdonos vallomása. Mikor megérkezett az alacsony, idős férfi, és zavartan nézett mindenfelé, Kameník kollégáival bevonult a tanáriba és megkezdődött a kihallgatás. Hrajnoha leültette a férfit az elnöki asztalhoz, elmagyarázta neki, miről van szó, és aprólékos vallomásra kérte. Mulinka kolléga azt állítja, be tudja bizonyítani, hogy nagyon rövid ideig volt Karmosková diáklány szobájában, rövidebb ideig, minthogy... A tulajdonos felállt, úgy tűnt neki, küldetése fontossága elvárja, hogy a vallomást állva tegye meg. Én már idős ember vagyok, elvtársnők és elvtársak, kezdte szégyenlősen, engem ilyen dolgok nem érdekelnek, de elmondhatom, hogy ez az úr — Mulinkára mutatott — nem volt nála annyi ideig, amennyire ilyesmihez szükség van... Mulinka diadalmasan fellélegzett, és még diadalmasabban nézett Kolajra, Dzuroskára és a többiekre. És ha még elmondaná, hogyan volt tovább, biztatta Hrajnoha, ha mindent elmondana. Az öregember megcsóválta a fejét, mondtam már, hogy idős vagyok és engem ilyen dolgok nem érdekelnek, de ha az igazat akarják, hát elmondom. Az az igazság, hogy ez az úr — mutatott Mulinkára — kijött a lány szobájából,
