Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Keszan Andrea versei (Dagály, Apály Kataklizma, Ébredés, A realitás terén, Magunk közt, Létrejöttem!, Csendélet II.)
Keszan Andrea versei A realitás terén ...kifente körmét a felhők cafatokra szabva lógtak a fenomenális tájak szemébe szélsöpörte utcákon márványborítású épületek nyújtózkod ta k havasan tündöklő hegyek lábai előtt alázatos gyümölcshordó hölgyek kótyagos ifjoncok kóvályogtak a téren hó hullott az éjjel a tejszínű manna leple alatt rejtett szeméttelep jómódú góré fogai közül piszkálja ki az alamizsnát pajzán kacajtól tornác alatt álomra szenderülnek a nyomorultak hádész bányáiban arannyal bevont ajkuk kincset szór Magunk közt csörrenés... ez csupán a macska leverte immár a harmadik vázát közhelyes szituáció féltékenysége megrémít mielőtt találkára hívtalak volna kizárólag őt simogattam most pedig... na persze... megint könnyezik a szemem füstként terjedő szavaidat magamba szívtam panaszra nyíló szám tátva maradt miután tekintetem szádra tapadt kígyók potyognak belőled nyögés nélkül szülöd őket
