Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Dénes György: A mindig megújuló Dávid Teréz
A mindig megújuló Dávid Teréz szülőfalujától, az erdélyi Görgényszentimrétől Ungváron, Kassán, Pozsonyon, Pesten és Prágán át eddig a lakásig, eddig az emlékekkel zsúfolt kis szobáig, ahol könyvek, kéziratok, szobrocskák, kitüntetések, levelek, vázák, karcsú lábú asztalok, hímzett térítők rendeződnek egységbe szépséget és harmóniát lehelve. És minden tárgyban lélek lakik, mindegyikhez történetet lehet kerekíteni. Ezek közt él Dávid Teréz egyre kevesebb derűvel s egyre több borzongással, néha-néha tolla felé kapva, mint hajótörött a mentő deszkaszál után. (1988) *** (Dávid Teréz, Isten segítségével, augusztus 9-én töltte be 95. életévét. Jelenleg egy pozsonyi penzióban tölti napjait, ahol ellátják, gondozzák, ápolják. Mint általában, ilyen élemedett korban, élete elkomorult. írni már nem tud, mert elvesztette látását, az ismerős látogatókat hangjukról ismeri fel. Az agya azonban elesettségében is tiszta és zavartalan — mint mondotta. Dávid Teréznek már nincs senkije, régen meghalt Csehországban élt Erzsi húga is. Talán csak idősebb írótársai, a régi komáromi színészek s persze azok az olvasói gondolnak rá, akik fölütik könyveit... Mit kívánjunk Terikének születésnapjára? Egy napsugárnyi derűt, egy szép, megnyugtató álmot.) Fa, 1994, kő, fém 150x35 cm
