Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Németh Zoltán: A széttartás alakzatai (esszé)
Németh Zoltán A széttartás alakzatai (Kánonok a 90-es évek „fiatal” „szlovákiai magyar” irodalmában) Az utóbbi egy-két évben a magyarországi irodalmi folyóiratokban elszaporodtak az olyan összeállítások, amelyek a 90-es évek fiatal magyar irodalmával foglalkoztak A pécsi Jelenkor és a debreceni Alföld után a Békéscsabán megjelenő Bárka című irodalmi folyóirat is megpróbált szembenézni azzal a konstrukcióval, amelyet „fiatal” irodalomnak szokás nevezni. Ez az írás a Bárka felkérésére a 90-es évek „fiatal” „szlovákiai magyar” irodalmának jellemzőivel, alkotóival és egyes szövegeivel próbál szembenézni. A szlovákiai magyar irodalom számára a 90-es évek azt a folyamatot tetőzték be, amelynek eredményeképpen „szlovákiai magyar” irodalomról már nem érdemes, sőt szinte lehetetlen beszélni. Képtelenségnek tűnik ugyanis egy olyan beszédmódnak a fenntartása, amelynek elméleti alapját az a szövegté- nyekkel alá nem támasztható állítás képezné, miszerint létezik olyan speciális nyelv, élményanyag vagy tapasztalat, amely a fiatal szlovákiai magyar szerzők műveiből lenne kielemezhető. Ennek hiányában viszont ezt a kategóriát csak pozitivista, életrajzi kutakodásokkal lehetne megtölteni. Ez a folyamat, amelyet a szlovákiai magyar meghatározottságoknak hátat fordító magatartás jellemez, már a 70-es években elkezdődött: a Fekete szél (1972) antológiában jelentkezők többsége azonban nem tudta olyan egyéniséggé kinőni magát, hogy döntő befolyással lehessen az irodalmi folyamatok természetére. A következő támadást Grendel Lajos életműve jelentette: Grendel azonban inkább elméleti és vitairataiban fordul nagyon is élesen a szlovákiai magyar meghatározottságok ellen. Regényei, legalábbis tematikailag, a szlovákiai magyar sors problémái mentén is értelmezhetők, sőt egyes szövegei konkrét utalásokkal élnek az efféle interpretációk elősegítése céljából. Grendel tehát a megszüntetve megtartani álláspontja felől közeledett a témához, mintegy modernizálta a szlovákiai magyar tapasztalat lehetőségeit. 1983-ban jelentkezett az az irodalmi mozgalom, amelynek hatása döntő módon befolyásolta a 90-es évek irodalmi mozgásait. Az Iródia-nemzedék számára a szlovákiai magyar tematika szinte teljesen improduktívvá vált, szövegeikben magyar és főleg világirodalmi párhuzamokat találhatunk, azaz szinte teljesen elvágták azokat a csatornákat, amelyek szövegeiket a megelőző nemzedékekhez, illetve a szlovákiai magyar irodalom kategóriájához köthetnék. Hizsnyai Zoltán, Farnbauer Gábor, Talamon Alfonz, Juhász R. József
