Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Török Elemér versei (Bontja a Hold dús fényhaját..., Jöttek zordabbnál; zordabb idők...)
Török Elemér versei Bontja a Hold dús fényhaját... Sustorog halkan a nyárfák levele, nem búsítja most kedvem semmi se... Lassan éjbe sötétül körül a táj, telkembe csendet egy tücsök muzsikál... Messzire néznek az éber jegenyék, nézik az eget, vajon kéklik-e még? Bontja a Hold dús fényhaját, mint régen, dideregve az űr, zord hidegében... A Tice-part zöld kontyú nyárfáinál: így nézhette a holdat, Endre király?... Volt ő többször is a klastrom vendége... Vagy talán annak ablakából nézte?... Ezen tűnődve, csak most vettem észre: halványodik a hold ezüstlő fénye... Felcsengett bennem egy régi szép ének, mit legény dalolt holdról, kedvesének... Jöttek zordabbnál; zordabb idők... (Testvér-falunknak: Tarnalelesznek) / Távoli korokat felidézve, mért búsúl el mindig kedvem, és felhőzi az eget őszi köd mind borúsabban felettem?... II Olykor, megállók a Tice-parton, szemben vele a Magtárdombon áll büszkén egy ősi klastrom, áll múltat-őrzőn nyolcszáz éve...
