Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Török Elemér versei (Bontja a Hold dús fényhaját..., Jöttek zordabbnál; zordabb idők...)
Török Elemér versei A váci püspök építette, István király emlékére... Ki már akkor ezeregyben: nem Bizánc-Róma felé nézett, s térítette egy Isten hitre a pogány magyari népet... III Vándor, ha erre jársz, állj meg a klastrom előtt, s hajts fejet, hol második András király, a halicsi csatába menet, ki már többször is járt e tájon, megállt pihenni seregével, s hogy feleségét meggyilkolták, kapta a hírt aznap éjjel... IV Örvényt kavart a Tice vize... Páncél zörgött, harang kongott, komor arcú, hü jobbágyok vették körül a Magtárdombot. Átkot szóró, dühös hangokat, süvöltő szél kapott szárnyra, és röpítette a végtelen, kietlen, vad pusztaságba... V így történt-e, ki a tudója?... S hogy hálából ide temették, a szép királyné átszúrt szívét? A legenda így tartja rég... VI S jöttek zordabbnál, zordabb idők: jött a tatár... és Muhinál, csatát vesztve... de megmenekült negyedik Béla, a király... A haza, bár kifosztva: megmaradt... És jött Mohács... török uralom...
