Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Dénes György versei (Hegedűszó a kapualjban, beléd törtek a hangok, Tudathasadás, Te is tücsök vagy, Mint a párkák, Ahogy megszülettem, Ne kérdezd!, Képek, Hová jutottam?, Nem lesz szemtanú, Nyolcvan felé, Cserélj szívet, Torkod kiszárad)
Dénes György versei Cserélj szívet Mélység fölött inog a nap; váltsd meg, ha tudod tenmagad. Építs gúlát vagy templomot, maradandóbb lesz a homok. Cserélj szívet, ha már beteg, kínlódj, ujjongj, amíg lehet. Amíg az alkony fel nem old, te szenvedő, szegény herold. Torkod kiszárad Nyakadban, nyakszirtedben tobzódik a Fájdalom-isten, mennyi düh benne, mennyi vak szenvedély, míg beléd harap. Marja csontodat, idegeidet, játszva a hóhért, hóhérszerepet, riadt szemedben megapad a nap, csak a kínzó fájdalom marad. Fejed, mint egy nagy kelés, olyan, torkod kiszárad, szomjasan lihegsz, szorongat kétségbeesés, szörnyű ez a kín, csúf istenverés!
/
