Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Dénes György versei (Hegedűszó a kapualjban, beléd törtek a hangok, Tudathasadás, Te is tücsök vagy, Mint a párkák, Ahogy megszülettem, Ne kérdezd!, Képek, Hová jutottam?, Nem lesz szemtanú, Nyolcvan felé, Cserélj szívet, Torkod kiszárad)
Dénes György versei A mázsás csendből, ahogy lassan kibuktam fájó-öntudatlan: mellbe vágott a lebegő nyersen áramló levegő. Ne kérdezd! Ki tudja, hová jutottam, mily utak kígyóznak alattam, s az erdő, hová ballagok, mért szórja rám a harmatot? Mért fázom, ha bámul az est, mért lankad el a gyönge test, mért játszanak a csillagok, csábítón mért virágzanak? Ne kérdezd, csak indulj tovább a talányos világon át, füröszd meg lelked százszor is, tervezd el a halálod is. Képek Képek a falon. Mennyi kép! Furcsa, báva kép. Fakó mindahány, ónszürke, sötét. Elméláznak roskatagon. Lám! Magam is ott vagyok az egyiken, gyermekszemem a lencsébe bámul, lesi a madarat, mikor repül ki a deszkaskatulyából. Képek, képek, ti elaggottak, árvák, a pillanat költözött belétek, s a pillanatból kihamvadt a lélek... Most fölbolygatom a hajdan voltak árnyát. Nagyszülők, szülők, gyermeteg gyermekek, kik génjeimben mindörökre éltek, szólongatom bolyongó lelketek... Sejtitek, mily őrületben égek?
