Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Dénes György versei (Hegedűszó a kapualjban, beléd törtek a hangok, Tudathasadás, Te is tücsök vagy, Mint a párkák, Ahogy megszülettem, Ne kérdezd!, Képek, Hová jutottam?, Nem lesz szemtanú, Nyolcvan felé, Cserélj szívet, Torkod kiszárad)
Dénes György verséi Hegedűszó a kapualjban Borostás, nagy arcú férfi ül a kapualjban és hegedül. Furcsán nyekereg Stradivárija, megáll előtte s nézi Mária. Odasomfordál Jézus is, három-négy nazarénus is. Mária pityereg, zsebkendőt keres, ujja nikotinos, a körme veres. Jézus megsápad, barnászöld szemében szánalom s önvád, éppen úgy, mint régen. Pénz után kutat, de üres a zsebe, és vér ezni kezd újra hét sebe. beléd törtek a hangok iszonyatos voltál mikor szóltál ahogy kimondtad a hazát s mert nem volt igazi hazád csak a tájba kapaszkodva néztél az élőhalottra a földre melyből vétettél... s én tudtam isten sem gyógyít meg testvér iszonyatos voltál ahogy szóltál mikor beléd törtek a hangok miként ha megrepednek a harangok s már nem mondják a föltámadást csak a halált a halált
