Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Dénes György versei (Hegedűszó a kapualjban, beléd törtek a hangok, Tudathasadás, Te is tücsök vagy, Mint a párkák, Ahogy megszülettem, Ne kérdezd!, Képek, Hová jutottam?, Nem lesz szemtanú, Nyolcvan felé, Cserélj szívet, Torkod kiszárad)
Dénes György versei Tudathasadás A végtelen magányból ki tép ki téged? Ki töri össze benned a képtelenséget? Hisz nem te vagy már régen, ki benned szorong, hallgat, összekuszálták éned démoni hatalmak. Jársz-kelsz a nagyvilágban, szél pofoz, napfény csábít, de benned most és mindig más lélek világít. Ellepi horpadt arcod az áruló verejték, megcsüggedt szívvel várod, a végzeted beteljék. És szól a kétség újra: ki hull a nyirkos mélybe? Az-e, ki egykor voltál, vagy lelked őrült énje? Az-e, ki vágyban égett? Az-e, ki sírt az éjben? Az-e, ki elveszetten anyjához csúszott térden? Az-e, ki megholt százszor, és százszor is föltámadt? Az-e, ki gyűrt reménnyel indult a nagyvilágnak? Az-e, kit nyomorulttá taposott végül sorsa? És várja, egyre várja, ki nyúl érte a porba.
