Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula esetben azonban militáns magyarságellenes kirohanásokra és fenyegetőzésekre is sor került. Ilyesmi történt például 1922. június 4-én Érsekújvárott is, ahol ezen a napon került sor a városban és környékén még 1919-ben elesett 92 cseh legionáris katona emlékoszlopának alapkőletételére. Az érsekújvári ünnepség jelentőségét növelte, hogy azon maga Martin Mičura, Szlovákia akkor hivatalban lévő teljhatalmú minisztere is részt vett. A rendezvény ünnepi szónoka Ľudovít Okánik kanonok, volt nyitrai zsupán volt, aki azonban otromba magyarellenes hangulatkeltésre is felhasználta e kegyeletteljes eseményt. Az elesett cseh katonák sírjánál mondott ünnepi beszédében Okánik kanonok többek között kijelentette: „Ez a szent sírhalom nekünk biztosíték arra, hogy a még elmagyarosított Érsekújvár rövidesen ismét a mienk — egészen szlovák lesz.”22 Mi sem természetesebb, minthogy az ellenzéki magyar politika és a sajtó nem hagyhatta figyelmen kívül az efféle provokatív magyarellenes megnyilvánulásokat. A magyarság politikai vezetői minden tudomásukra jutott magyarellenes támadást vagy jogsérelmet számon tartottak, és azokra a magyar ellenzéki sajtóban többnyire reagáltak is. Okánik kanonok szerencsétlen érsekújvári szereplése után például Petrogalli Oszkár, a Magyar Ellenzéki Pártok Központi Irodájának vezetője utasította vissza a magyarságra igencsak sérelmes kijelentéseket. „Mit jelent ez?” — tette fel a szónoki kérdést Petrogalli a Prágai Magyar Hírlapban írt lendületes eszmefuttatásában, utalva Okánik kanonok érsekújvári provokatív kitételeire. „Érsekújvár magyar város. Ősidők óta a magyarság egyik kulturális központja. Lakossága magyar, nyelvében, szokásaiban, érzéseiben, viseletében. És magyar akar maradni, ezt az akaratát kifejezésre juttatta legutóbb is, az ismert és hírhedt eszközökkel most foganatosított népszámlálások alkalmával. Még a népszámlál ás sem tudott változtatni azon a tényen, hogy Érsekújvár magyar.” Petrogalli replikája azonban nem maradt meg csupán az Okánik-kijelentés visszautasításánál, hanem annak tágabb dimenzióira is rámutatott, valamint felhívta a figyelmet az egész áldemokratikus csehszlovák nemzetiségi politika visszásságaira és farizeusi jellegére. „Ez az ő politikájuk” — mutatott rá a Magyar Ellenzéki Pártok Központi Irodájának vezetője a csehszlovák államhatalom által fennen hirdetett demokrácia kirakatjellegére. „A többi csak szemfényvesztés. Szemfényvesztés az alkotmány, amelyre büszkén hivatkoznak, azt hirdetve, hogy ez az alkotmány demokratikusabb Európa minden alkotmányánál. És szemfényvesztés, amikor kifelé azt hangoztatják, hogy törvényeik itt a nemzeti kisebbségek minden jogát biztosítják. Itt a való életet kell megvizsgálni. Ez pedig azt mutatja, hogy sehol nincs olyan ellentét a törvények és azok gyakorlati alkalmazása között, mint éppen itten.”23 Az alacsonyabb szintű helyi közigazgatási szervek és hatóságok azonban sok esetben még a demokratikus elvek legalább formális betartására sem ügyeltek. A vidéki kiskirályok önhatalmúlag tiltották be vagy oszlatták fel a magyar pártok és szervezetek népgyűléseit és egyéb rendezvényeit. Büntetlenül akadályozhatták a felvidéki magyarság politikai szervezkedését, sőt az is előfordult, hogy hosszabb-rövidebb elzárással büntették a megítélésük szerint
