Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után (tanulmány)

Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után

foglalkoztak egyrészt a törvény betűje és a hivatalos nyilatkozatok, másrészt a tényleges állapotok között tátongó eltérésekkel.

„A Csehszlovák Köztársaság valamennyi kormányzó tényezője az elsőtől az utolsóig minduntalan a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását hangoztatja” — írta az Országos Keresztényszocialista Párt központi sajtóorgánuma, a Népakarat 1920 júniusában. „Ha a már elhangzott puffogó kijelentéseknek csak egy ezredrésze volna gyakorlatilag valóra váltva, nem emelnék fel jajszavukat az elnyomott nemzetek. A szavaknak és tetteknek homlokegyenest ellenkező volta azonban azt a benyomást teszi reánk, hogy a kormánytényezők csupán port akarnak hinteni a világ szemébe. El akarják hitetni a művelt külfölddel, hogy a Csehszlovák Köztársaság mintája a demokratikus államberendezésnek, hogy itt mindenki megkapja a magáét, hogy itt minden náció szabadon fejtheti ki képességeit. Ám egy részrehajlatlan, elfogultság nélkül való tekintet a nemzeti kisebbségek életviszonyaira azonnal leleplezi a nyilatkozatok farizeus voltát” — szögezte le a keresztényszocialista Népakarat szerkesztőségi vezércikke.14

A felvidéki magyarság politikai, társadalmi és kulturális szervezetei a hatalom nem titkolt bizalmatlansággal szemlélte, és különböző mondvacsinált ürügyekkel igyekezett megnehezíteni azok létrehozását, illetve ellehetetleníteni működésüket. Az 1920. évi áprilisi parlamenti választások előtt a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium engedélyezte ugyan a magyar vagy részben magyar jellegű politikai pártok létrehozását, valamint azok választási fellépését — Országos Keresztényszocialista Párt, Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Párt, Magyar és Német Szociáldemokrata Párt —, a magyarság egyes vezető rétegei által egységesnek szánt politikai tömörülést, a Magyar Nemzeti Pártot azonban közvetlenül a választások előtti napokban betiltottnak nyilvánította.

Ez a sors érte a felvidéki magyarság első nagy tömegszervezetét, a Szlovenszkói Magyar Népszövetséget is. Ez a társadalmi, jogvédelmi és általános kulturális célokat zászlajára tűző szervezet 1920. július 4-én alakult meg Komáromban. Fő célkitűzését a Csehszlovák Köztársaságba bekebelezett magyarság érdekeinek megvédésében és előmozdításában, valamint törvényes kisebbségi jogainak érvényesítésében látta.

A Szlovenszkói Magyar Népszövetség előkészítő bizottsága által megfogalmazott felhívás többek között kifejtette a felvidéki magyarság általános politikai, társadalmi és kulturális programjának alapelveit: „Nekünk magyaroknak, számolva a rideg valósággal, múltunkhoz méltó férfias elszántsággal kell szembenézni jövő sorsunkkal, s ami fő — a törvény által részünkre biztosított jogainkkal élve —, ama célok elérése végett, amelyek az itteni magyarság minden egyes tagjának közös és együttes érdekét képezik, egy pillanatot sem késve, össze kell fognunk, s kezet kézbe, vállat váll mellé téve, egy szívvel, egy lélekkel, fáradságot, csüggedést nem ismerve, odaadó ügybuzgósággal és önfeláldozó áldozatkészséggel kell dolgoznunk a magyarság jólétéért és boldogulásáért” — szögezte le a felvidéki magyarság első nagy összefogó jellegűnek szánt tömegszervezetének programja.15

A Komáromban megalakított Szlovenszkói Magyar Népszövetség fő tisztség- viselőivé az alakuló nagygyűlés résztvevői a következő felvidéki magyar