Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula A Felvidéken azonban az aggályoskodó államfő óvatosságra intő taktikai útmutatásai ellenére szinte mindenütt izzott a nyílt magyarellenesség parazsa. Voltak olyan — többnyire szlovák többségű — helységek is, amelyekben a cseh megszállást követően hónapokon, sőt éveken át kimondottan magyar- ellenes lincshangulat uralkodott. A megszálló cseh katonaság — helyenként a szlovák lakosság egy részének segédletével, de nem ritkán annak tiltakozása ellenére is — sorozatban távolította el, illetve rongálta meg a magyar múltra utaló szobrokat, emlékoszlopokat és -táblákat, főleg a millenáris emlékműveket, a Rákóczi-szabadságharc, valamint az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékeit. A millenáris emlékművek mind áldozatául estek a szabadjára bocsátott magyarellenes indulatoknak. A jelentősebb lerombolt, a magyar honfoglalásnak 1896-ban ünnepelt ezredik évfordulója tiszteletére emelt emlékművek közül megemlíthetjük például Jankovics Gyula dévényi, Kallós Ede zoborhe- gyi és Bezerédy Gyula munkácsi alkotásait. Ez lett a sorsuk a zólyomi és breznóbányai Rákóczi-szobroknak, Rákóczi, Bercsényi és Vak Bottyán emléktábláinak Érsekújvárott, valamint a Bercsényi-emléktáblának Ungváron. Az eltávolított, lerombolt és megcsonkított Kossuth-szobrok közül megemlíthetjük például Holló Barnabás losonci, Róna József rozsnyói alkotásait. A ledöntött honvédemlékművek közül említést érdemel a losonci, körmöcbá- nyai, lőcsei és a kassai. A Branyiszkói-hágóban felrobbantották az 1849. évi híres téli csata emlékművét, Nagysalló mellett összetörték az 1625. évi török-magyar csata emlékművét stb. Az elvakult és alattomos bosszú a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek szobrait és emléktábláit sem kímélte. Pozsonyban Liszt Ferenc, Érsekújvárott Czuczor Gergely, Ungváron Dayka Gábor szobrai váltak a magyarellenes kilengések martalékaivá.5 Radnay Béla pozsonyi Petőfi-szobrát is csak úgy sikerült megóvni a biztos pusztulástól, hogy azt a városi képviselő-testület — a Szlovákiai Műemlékvédelmi Kormánybiztosság (Vládny komisariát na ochranu pamiatok na Slovensku) javaslatára a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium 1921. október 27-i felszólítása alapján — haladéktalanul szétszedette, darabjait pedig „biztonságos helyre” szállíttatta.6 A szobordöntögető, emléktáblákat szétzúzó garázda elemeket a hivatalos szervek egyáltalán nem vonták felelősségre, ami egyértelműen azt a benyomást keltette, hogy itt a hatalom által tolerált, sőt tervszerűen végrehajtott rombolási folyamatról van szó. A dévényi emlékoszlopot az Árpád-szoborral például 1921. január 12-én fényes nappal, déli 12 órakor robbantották fel „ismeretlen tettesek”, miközben a helyi lakosokat fegyveres fenyegetéssel tartották távol a rombolás színhelyétől.7 A dévényi rombolás után néhány nappal — 1921. január 15-én — a pozsonyi rendőrigazgatóság (policajné riaditeľstvo) rövid jelentést küldött a történtekről a prágai Belügyminisztériumba, a pozsonyi Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumban, valamint a pozsonyi zsupáni hivatalba. A rendőrhatósági jelentés „ismeretlen elkövetőkről” beszél, akik állítólag már január 11-én megkísérelték felrobbantani az emlékművet, ez azonban akkor még nem sikerült. A másnapi,
