Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Bokros Katalin: Az irodalmi műfordítások színvonaláról
Az irodalmi műfordítások színvonaláról HÁROM CIGÁNY Három cigányt láttam egyszer öreg fűzfa alatt, míg kocsim a poros úton üggyel-bajjal haladt. Egyik hegedült magában, körötte a puszta, a pirosló esthajnalban húzta, egyre húzta. Másik, pipával agyarán, bámulta a füstöt, nem is lehet ilyen boldog se király, se püspök. A harmadik lágyan aludt, a cimbalom kint állt, cimbalmán a szél futkosott, szivén álom hintáit. Cifra-foltos rossz ruhája volt itt mindahánynak, de ők jajnak, földi bajnak mégis fittyet hánynak. Tőlük tudom, hogy az élet bús torát hogy üljük: elfüstöljük, elalusszuk és elhegedüljük. Ment a kocsim, de sokáig tekintgettem rájuk, nézegettem sötét hajuk, füstfogta orcájuk. Kosztolányi az első versszak puszta (Heide) szavát a második versszakban használta fel. A második versszak utolsó sorát is kicsit átköltötte (az eredetiben „magának egy tüzes dalocskát” áll). A harmadik versszakban a „se király, se püspök” kifejezés az eredetiből teljesen hiányzik. A negyedik versszakban valószínűleg a „kint állt — hintáit” rím miatt változtatta meg Kosztolányi a szöveget. Az ötödik versszak tartalmilag azonos. A hatodik versszak tartalmát a fordító leegyszerűsítette. Lenau a hármas szám hangsúlyozásával szeretné fokozni a három cigány szabadságszeretetét, kötetlenségét. Kosztolányi kihagyta a hármas számot, valószínűleg szójátéknak vette. A hetedik versszakban
